És akkor jön egy ilyen szar időjárás, és történelmi mélypontra szegezi súlyos 100-as szegekkel a már amúgy is 100%-osan leamortizálódott, maradvány értékkel már nem rendelkező és önmagát jelenlegi környezetében csak szopott gombócnak aposztrofáló, egykoron sokkal szebb napokat megélt egyedet, akiben sokak szerint pedig ott a potenciál... bármire. A lét értelme, illetve annak élvezetére a legkisebb esély is olyan üresjáratba került, mintha az ember körül leépítenéd a külső környezetet, eliminálnád a körülötte évek alatt felépült és terjedelmes szociális hálót, bekötnéd a szemét, lekapcsolnád a villanyt, .... és ezután hátulról még ki is húznád alóla az egyetlen meglévő szőnyegcafatot is, hogy persze hátra kötött kézzel és lábbal, jó alaposan pofára essen. És ekkor szólalna meg az odahelyezett diktafon: "Ilyen a felnőtt élet bazdmeg... szokjad." Nem jó ez így.