Előszőr pár szót az ünnepről, illetve az általában azókról bennem kialakult képről. Tudom, igen, neves nap a mai, van pár ilyen évente és olyankor az ország egy emberként érezve borul meg az ősök nagysága előtt. Miniszterbácsik, polgármesterek - szóval pár mandátum erejéig (is) ingyenélő egyedek - beszédeket mondtanak végtelen kis pontokként szóródva az országban, hogy megosszák közös fájdalmukat a néppel, átitassák azzal az érzéssel, amit ilyenkor mindenkinek kötelessége érezni.. honi együvé tartozás és barátai...
Nos, legyek én a gonosz, nekem az ünnep jelen esetben és többnyire ilyen alkalmakkor annyit jelent, hogy ha hétköznapra esik, akkor teljes boldogság, mert munkaszüneti nap. Erre jó. Picit maximum megemlékezik az ember, majd a nap fennmaradó 23 óra 58 percét meg igyekszik minnél faszábban eltölteni!
Tegyetek így!
