Mindig, de mindig erőt ad... érzik az igazat, a tutit, a súlypontot, a minden, a semmit, a közte lévőt, a múltat, a leendőt, az alkoholt, a nőket, a magányt, az együttlétet... egyszóval mindent... mintha ők alkották volna az Univerzumot! Ha fantasy szerűen el kellene képzelnem magam, akkor most 1 méterre a földtől lebegnék vízszintesen, csukott szemmel, és úgy énekelnék.. grimaszolva.
Igazán, de igazán szeretem EZT:

az egészet nem írtam be....

"And now we're all to blame,
We've gone too far,
From pride to shame,
We're hopelessly blissful and blind
When all we need
Is something true
To believe,
Don't we all?
Everyone, everyone,
We will fall.

'Cause we're all to blame
We've gone too far,
From pride to shame,
We're trying so hard,
We're dying in vain,
We want it all,
Everyone, don't we all?"

update:

RocknRolla üzenete:
"na akkor zsirkaraj!"