Utálom a kórházakat!
A mai nap után újra bebizonyosodott. Sajnos látogatást kellett tennem, de azalatt a saccperkábé fél óra alatt amit bent töltöttem, még az életkedvem is elment. Szó szerint.
Mi sem lehet rosszabb egy korombéli fiatal, kis tojáshéjas-seggű ficsúrnak, mint bemenni a kórház-gyógyszer-hugy-doh-szagú kórtermek valamelyikébe, ha csak látogatóba is. Elmúlás szele jobbról, balról, szemből és hátulról... Üres, néma, mégis beszédes tekintetek. A hideg kiráz! Egyesek szó szerint a halált várják. És akkor rájuknézel, és futnál ki az utcára! Szerncsétlenekbe a rokonok, meg verik (próbálják) a jópofizás szánalmas eszközével a lelket. Gügyögnek, mosolyognak, az meg rezzenéstelen arcal hallgatja (tűri). EMBER!!! Hát nem hülye, nem ovodás, hanem BETEG!
Remélem, nagyon sokára kerülök csak oda, bármilyen okból is. Gyógyszert pedig nem veszek be csak azért, mert be akarják adni, ez mehet időkapszulába is! Hát ha valami, ez motiválja az embert: egészségesen fogok élni!
(a sör-bor nem számít, meg amúgy is csupa vitamin! :D )
Ja, és mondtam már?
Utálom a kórházakat!
