Először szeretném leszögezni, hogy dehogynem: személy szerint mocskos sok bajom van a jogi szövegekkel! Nem azért, mert érthetetlen nyelvezetű, szőrszál hasogató, böszmeség, hanem de!

Ma hogy-hogynem egy közbeszerzési szösszenettel kellet foglalkoznom. Hát mondhatnám, hogy könnyen, folyamatosan, s szinte varázsütésre ment minden. Csak akkor hazudnék! A végére az általános én vagyok ennyire hülye, vagy mindenki más dimenziók határmesgyéjén egyensúlyoztam... Aztán szerencsére rájöttem a dolgok lényegére, sőt párhuzamot is sikerült vonnom az egész jogi szöveges herce-hurcával, illetve annak miértjével kapcsolatban.

Tisztázzuk tehát az alapproblémát: 

egyszerűség és érthetőség, illetve ennek teljes hiánya

Szemléltetés:

a) Százas szögget használj

helyett

b) A feladat helyes kivitelezésének végrehajtásához kivétel nélkül csak olyan apró fémhengerek felelnek meg, melyek hossza eléri, de nem haladja meg a 100 x 1 mm hosszúságot, s egyik vége gúla formában végződik, míg a másik arra merőlegesen középpontjában illeszkedő, a fémhenger átmérőjénél nagyobb átmérővel rendelkező fémkorongban.

Egyértelmű a dolog. Egyetemi tanulmányaim során is nem egy olyan könyvvel találkoztam, ami, ha a lényeget adta volna, egyszerű, és érthető formában akkor nem ütötte volna meg a 100 oldalt se, nem hogy 400-at! Viszont az milyen hülyén nézne már ki? Ráadásul mindenki értené, a tanár ezáltal nem tudná a felsőbbrendűség érzését kelteni a diákjaiban,  vagy a többi szaktekintély spanban. Ezért jöhetnek a csavart, jelzőktől, sehova nem mutató hasonlatoktól és 20 éves elavult példáktól fröcsögő, többszörösen összetett, ráadásul önmagát magyarázó mondatok! Háromszoros hurrá !!!

Valószínűleg itt is ez az apropója mindennek. Mert hát nehogy már a közember is le tudja írni azt, amihez doktori kell. Meg nehogy már megértse első olvasatra, még ha egyetemet végzett, akkor se. És még tudnak csavarni rajta egyet! Néhányan közülletek bizotsan emlékeznek a még számítógépmentes gyerekkor zseniális, kockával dobálós, szerep- és kalandjáték kiskönyveire (Ricsi szív Kaland Játék Kockázat) :
 

24. oldal: Épp a egy kanyonon haladsz át, amikor az egyik fűcsomóra lépve furcsa csörgést hallasz. Ügyesség próba! Dobj a kockával. Amennyiben páros, lapozz a 78-as oldalra, ha páratlan, a 56-osra.

56. oldal: Nem voltál elég gyors és egy csörgőkígyó megmart. Vesztettél 5 életerő pontot és megmérgeződtél!

Na pont így éreztem magam, amikor a dokumentumot olvasva a türelmemmel játszott annak megalkotója a sok paragrafus (elnézést, már "szakasz") egymásra utalgatott. Őszintén... mindenképpen szükséges, hogy egy kurva mondatot/információt csak úgy tudjon összerakni az ember, hogy közben 4-5 helyre kell ugrálva lapoznia, s fejben vagy papíron levezetni, hogy a sok HA / ÉS / VAGY / MINIMUM / ÁTLAG függvény egymásba ágyazva milyen kimenetelt jelent valójában?!

Talán egyetlen észszerű magyarázatot látok: a jogalkotó egy humoros, abszolút jófej Monty Python fanatikus és nem lehet véletlen a törvények és a következő idézetek logikai egyezése:

"- Húzd ki a szent biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig! Se többet se kevesebbet. Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az három legyen! Négyig ne számolj ezért, sem pediglen kettőig, hacsak nem folytatod a te számlálásodat háromig! Az ötöd szádra ne vedd!"

Ennyit a jogról. Jobb úgyse lesz a véleményem. Az egész lényege, hogy a bíróság és a sok ügyész / ügyvéd a saját nyelvezetén "elszerepjátékozzon" egymással csatázva a valós emberi sorsokról [a bíró a mesélő, az ügyész és az ügyvéd a két ellenséges erő, a történetet pedig az utca embere írja]...

... de ha már szerepjáték: most elő kell keresnem egy ilyen könyvet! :)