Akik voltak középiskolások, jártak egyetemre laktak kollégiumban (akik nem azok is) bizonyosan végigjárták azt az utat, ami bizony sörrel van kirakva, de az idő előrehaladtával az egyre növekvő cikk-cakk mozgás miatt folyamatosan szélesedik. A legfontosabb szavak ebben a kategóriában, amit sörivásnak hívunk:
- Márkanév,
- Haverok ízlése avagy nyáj hatás,
- Ár
- Alkoholtartalom
- Ár-érték arány
Körülbelül a folyamat iránya is ez. Én legalábbis "jó" (márkás, ismert, drágább, lágyabb [ =lányos]) sörökkel kezdtem. Megkésve, 17 éves koromban, mégis csak garabonciás napok...
R: Vágjunk bele... - mondtam a haveroknak - ... de amióta 3 éves koromban, amikor akkora volt a korsó mint a fejem, apám megkóstoltatta velem a sört, azóta nem szeretem, mert keserű.
H: Akkor igyál kisüveges Tuborgot, mi is azt isszunk, mert az nem olyan keserű, vagy Heinekent.
Mivel matekból már akkor sem voltam gyenge, ezért hamar összerakta az agyam, hogy a már akkor is drága kisüvegesből mennyit kell meginni, ha olyan részeg akarok lenni, mint a Borsodizós haverjaim. Na meg, hogy mennyivel többe fáj ez nekem. És innen szépen ment a folyamat amerre az evolúció viszi. Kisüveges Tuborgot nagyüveges Heinekenre, majd Dreher, Soproni, Borsodi... Persze Kanizsaiig nem süllyedtünk, mert ott képbe jött az alkoholtartalom faktor is. És mit nem ad az embernek Pécs gyönyörű városa (és a németországi magas környezetvédelmi sarcok a dobozos sörökre)? A jó kis házi sört, olcsó német import dobozosokat és végül a csodálatos Arany Hordót! Hiába, ár-érték arány... ezt megtanulod a suli végére! Akik meg azt mondják, hogy rossz ízű, akkor azok igyanak Borsodit.
Ugyanis ez az egyetlen sör, ami (nálam) az elfogyasztott mennyiség ellenére nem lesz kevésbé rossz ízű.
A 7. pohárral iszom és még mindig rossz....
holnap elmegyek Arany Hordóért!
