A férfi szívéhez a legrövidebb út(ak egyike) igenis a gyomrán keresztül vezet. Most persze hagyjuk figyelmen kívül a morbid verziót, miszerint késsel, a mellkasán keresztül.. :)
Valahol mindig is furcsáltam azokat, akik kevés féle ételt szeretnek csak. Persze, én is finnyás vagyok, a legtöbb zöld zöldséget (broki, spenót, karfiol, kel-félék,...) nem annyira komálom. Más a helyzet viszont akkor, amikor az ember, egy gasztroműsortól kapja a tömény vizuális ingert. Ha egyszer feltalálják a "szagos" tévét, mindenki főzőműsorokat fog nézni! Most, hogy megnéztem egyet, elkapott az evési vágy. Pedig előtte ettem! Lefoglalva magam inkább nekiestem böngészni a neten, ... nyilván az agyam vitte az ujjaimat a gaszto felé. Nos a helyzet az, hogy elolvastam egy étlapot - ami szerencsére nem volt illusztrálva - csak rosszabb lett! A beszűkült ízlésvilágomat cunamiként tarolták le a betűhalmazok, agyam pedig megpróbálta elkészíteni a kompozíciót.

Jött is az elhatározás: nekem most FŐZNÖM/SÜTNÖM KELL!!!

Mivel azonban nem állt rendelkezésemre semmi, amiből világmegváltó, 100 év múlva már "Ősi magyar recept" címen futó gyönyört kreálhattam volna, ezért a menü:

Sült virsli, sült krumplival. Citromosra bolondított ásványvízzel...