Érthetetlen ami itt folyik. Ül az ember, híreket olvas, hallgat. Aztán meg néz, jobbára csak maga elé, üveges tekintettel, szikrányi értelmet és logikát keresve a dolgokban. Majd szépen berakja abba a csomagba, ami már így is szép nagyra duzzadt a sok korrupt gazembertől, s tetteiktől, akik ezt az országot "irányítják". Lobbik, hálapénzek, jutalékok, csúsztatások, sikkasztások, háttéralkuk mindig is voltak. Érdekek, pénzzel üzletemberek által támogatott döntések, melyek kicsit sem furcsa módon a támogatót hozták előnyben. Viszont nem ezekkel van a legnagyobb baj (de ezekkel is).
Hanem azzal, hogy a különbség mára az lett, hogy ezeket a dolgokat eddig fusiban csinálták, hogy legalább a közvélemény ne tudjon róla, csak te meg én, szívesség szívességért, kussolás kussolásért cserébe. Látszólagos politikai ellenoldalak, háttérben viszont bratyizás, tivornyák, az ország felosztása, mint anno öcséimmel Rizikózás közben, hogy nekem kell ez, de cserébe átengedlek ide...
Vagy csak én lettem sokkal érettebb, esetleg tájékozottabb, vagy valóban az van, hogy az utóbbi 5-7 évben a honatyák /sértő rájuk a hon szónak bármilyen formája, mert a saját anyjukat képesek eladni, az országot meg még szinte ingyen is/* egyre gátlástalanabbul - pártfüggetlenül - lopnak,csalnak, hazudnak. Hétről hétre verik ki a biztosítékot a dolgok nálam és gondolom sok ezer embernél, mert már olyan nyíltan csinálják, mint más a piacon az alkudozást!
* tisztelet a kivételnek, de ők ritkák mint a fehér holló, vagy már kigolyózták őket onnan, vagy önént távoztak, mint legutóbb Majtényi Lajos
Még mindig az öregekkel való találkozáskor a "Fiatal vagy, miért vagy még itt?" kérdésekre kell optimista válaszokat adnom, mint például "szeretek itt élni, itt vannak a barátaim, stb..." Keresem az alternatívákat, amik egy élhető magyarországi jövőt biztosíthatnának nagy valószínűséggel: hogy itt lehessek hasznára a társadalomnak, hazámnak, s itthon nevelhessem fel leendő családomat, s többszáz hasonló, bár lassan utópisztikusan ható gondolat. Sokat beszéltem már egyesekkel hazaszeretet és küzdeni akarás versus külfölre távozás témában és igenis igazat adtam a lokálpatriótáknak is. Úgy érzem viszont, hogy csak a egy társasjéték magatehetetlen darabja vagyok, s EZEK csak vihorászva dobálják felettem a kockát!
Borzasztó dolog a menekülésre gondolni, mert mindig is kitartásra neveltek, de amikor már a szülők is egy második emigrációt kövtelelnek (!) lassan tőlem, akkor erősen kezd járni az agyam. Mert azon kevés helyeken, ahol eddig megfordultam külföldön, büszkén vállaltam, hogy magyar vagyok, s szeretettel beszéltem a hazámról. Most viszont lassan szégyellem, hogy itt élek, persze nem az emberek, hanem a fölöttük magasodó titániumbevonatú szarháló miatt, ami ezt az országot fogva tarja, és nem enged minket semerre, csak a mélybe húz.
Már évek óta szorgosan ássák a gödröt, de én nem szeretnék ott lenni Magyarország temetésénél mire elkészül...
