1 nap csúszással ugyan, de következzék a 3 rossz dolog után a 3 jó, mert így teljes csak a kép:

1. A nagyok várt betlije vs. kiscsapatok szíve:
   Sokan de tényleg sokan várták és be is következett. Volt aki azt várta hogy a nagycsapatnak számító, de unszimpatikus csapatok jól leszerepeljenek. Nos ez megtörtént: az olaszok, és a franciák estek kifejezetten nagyot! Én személy szerint a francia betli mellett a görög égést is tapsoltam (örök szégyen marad így is, hogy milyen játékkal lehettek EB-győztesek)! A másik oldalon ugyanakkor mindenkinek van egy ilyen eseményen egy fekete lova, akiktől titkon azt várja, hogy elmenetelnek egy darabig, egy két favirotot is eltakarítva akár a húsosfazék peremétől. Nekem a torna előtt a szerb csapat volt ez a paci. Majdnem jó lóra is tettem velük, kiesésük részben a saját hülyeségükön (kiállítás Ghána ellen), részben pedig a kenguruk ellen meg nem adott jogos tizenegyesen múlott. A torna megkezdése és az első meccsek után viszont kettő szimpatikus csapat került be a kalapba: Uruguay és Mehííííkóó. Az előbbi mint tudjuk szépen teljesített és verte sorban szájba tejfölös lángossal a vicsorítva érkezőket, az utóbbi pedig szépen halt meg: végig támadólag mentek neki a sokkal erősebb ellenfélnek. Azon kevés csapatok között voltak, akik nem minél kevesebb gombóccal akartak távozni, hanem jól megrakni, aki odakerült eléjük. Full riszpekt! Egyetlen hiba Blanco keretbe történő meghívásán túl a játszatása volt. Értem, persze, legalább Thierry "Balkéz" Henrynél szebben búcsúzott.
    
2. Jó magyar szereplés kint:
   Akire itt gondolok, az egyértelműen Kassai Viktor és segítői. Az az igazság, hogy neki jobban örültem, mint egy esetleges magyar válogatott szereplésnek, ugyanis tőle várható volt, hogy kint is tisztesen helytáll. Minden meccsen megmutatta ki a király   az úr a pályán. Nem ült fel a színitanodás, eső-kelő keljfel jancsiknak, sztár allűröknek, reklamálásoknak, s ezt hamar tudatosította a pályán lévő két csapat tagjaiban. S csodák csodájára: a játékosok elkezdtek foglalkozni azzal, ami miatt kimentek: a focival! Kassai pedig eltűnt a pályáról, ami a szakkommentátorok szerint egy legnagyobb siker, amit egy bíró elkönyvelhet egy meccsen. Nem tartom kizártnak, hogy a) amennyiben az angolok nem esnek ki ideijekorán és bejutnak a döntőbe, vagy b) Howard Webb nem ennyire rangidős és nagymúltú; az esetben akár a döntő is juthatott volna neki. Nem lehetünk azonban elégedetlenek, hiszen Puhl Sanyi óta először van olyan bírója kicsiny hazánknak, aki világszínvonalon is a legjobbak között van. Lesz itt még döntő, kettő vagy négy évet kell rá várni! 
    
3. Jó magyar szereplés itthon:
   Bizony, mert volt ilyen is! Úgy együttesen jár a taps annak az embernek/embereknek, aki kitalálta a műsort. Vagyis sokkal inkább az azt érintő változásokat! Imádtam, hogy a félidők utáni elemzést követően, már rögtön jött is a frankó kis lassításos, félidő összefoglaló videó. Pont az ilyen képek után indul be az egyszeri fociszerető ember nyálcsorgása, azt mondva: MÉÉÉG! Azonban ami ennél is nagyobb pozitívum, hogy meg kell követnem magam a királyi televízió ekézése miatt. Bebizonyosodd ugyanis, hogy ha van elég kurázsi bennük és félretolják a tizenéves sablonokat, igenis tudnak haladni a korral! A magyar blogszféra legismertebb fociblogjának két vezető bloggerét beválogatni szakkommentátornak, na aaaaaz tökösség! Egy kicsit rontották csak el azzal, hogy a végén már nem vették igénybe a szolgálataikat, és fociszerető celebek ültek be a helyükre. Nem szabad mégsem elvitatni: új ösvényre léptek a hazai sporttelevíziózás erdejében. Tessék rajta maradni!