Az utcán eldobált tonnányi szeméthez már (sajnos) lassan, de biztosan hozzászokik még az újszülött gyerek szeme is. Számomra egyébként a mai napig érthetetlen, hogy egy darab papírt, egy műanyagpoharat, újságot, zacskó, csikket, bármi szemetet hogyan nem lehet kidobni az arra fenntartott helyre?! Most hagyjuk az olyan irányú trollkodást, hogy teli a kuka 300 méterre van a következő...

Még azt is megértem, hogy bizonyos társadalmi szintektől lefelé, pont leszarják, a szülői nevelésben napirenden a következő száz évbe se lesz. Náluk ritkábban látható különbség az utca és a lakás ápoltsága között is, de most nem is az ilyen emberekről van szó. Hanem azokról, akik elméletileg közepes, vagy annál jobb családi körülmények közül érkeztek, kaptak neveltetést, volt gyerekszobájuk, ahol az ágy helyén nem szemétkupac volt, volt szerencséjük iskolába járni, majd felsoktatás is megvolt. Volt pénz junk-foodra, mobiltelefonra, nyelvtanárra, öltönyre, nyakkendőre, s szépen lassan a karrier is összejött. Elkezdtek felfelé lépkedni azon a lépcsőn, aminek aljáig az ország nagy része el se juthat. Pont az ilyen embertől várnám el azt, hogy ne bassza le a csikket a terem sarkába a nem dohányzó helységben, a szemetet pedig rakja a szemeteskosárba.

Volt egy szép pécsi emlékem, amikor egy 70+ éves bácsi oltott egy 50+os nőt a buszmegállóban, mivel nem volt hajlandó a csikket az 5 méterre levő hamusba dobni, hanem csak így hanyagul elhajította. Egészen leszállásig osztotta a nőt, hasonlóképpen: "Hogy nem szégyelli magát, hogy végre van kirakva kuka minden egyes buszmegállóban, de magad baszik lépni kettőt és odadobni a csikket. És a magukfajta vén szipirtyók botránykoznak meg a fiatalokon, hogy miként öltöznek meg hogy viselkednek. Hát megmondom hogy az összes fiatal képes volt most kidobni a csikket, csak magácska nem! A kukáig kellene az ilyen lusta disznókat rugdosni mint maga..." A busz pedig csak hallgatta csendben mosolyogva a tök jogosan zengő szitoktengert. Isteni pillanat volt, hallgattam volna még.

A sajnálatos az, hogy utópisztikus érzéseim támadtak, miszerint létezhet-e olyan jövő, ahol majd pont én leszek az a 70+os nyugdíjas, aki leordítja valaki fejét szemetelés miatt és annyian állnak majd mellettem, hogy a szemetelő elszégyelli magát, s lehajolva a csikkért/szemétért, kidobja azt.

Keserű valóság az, hogy ez nem várható el egy percig se, amíg a legmagasabb helyen ülők - akik többszáz-négyzetméteres budai villákban és aglomerációs villákban élnek, bejárónővel ellátva - is így viselkednek. Nem csak az utcán: a munkahelyükön is.

A képekért köszönet index anyánknak.

Igen, nekik a Parlament a munkahelyük.

/ még mindig nem értem, hogy akkor miért a földből élőkre és a műveletlenekre mondják általánosságban azt hogy bunkó paraszt /