Az élet néha meglepő dolgokat hoz ki még egy olyan napból is mint a mai. Igen, köztudottan hétfő ellenes vagyok... meg kedd, meg szerda... vagy inkább csak a metódust rühelli az ember, amikor vissza kell zökkenni egy nyugdíjas hétvégi tengés-lengésből egy iparkodós, stresszes, dudálós, benzingőzös, sokhülyebiciklises mezővárosi hétköznapba.
Tegnap este úgy feküdtem le, hogy úgyis szar nap lesz a mai... előre utáltam picit, majd jöttek az álommanók... és 21-re lapot kértek... és valami érthetetlen módon bejött! Csalás.
Lévén ugyanis a hétfő, mely csendesen, és szokatlan módon nyugodtan, sőt tartalommal telik. Vannak ugyanis azok a dolgok, amiket az ember tervez, de nyilván az nem tud / vagy nem szokott úgy sikerülni... meg vannak a spontánok. Na ma a második van... Spontán elbeszélgettem példaképemmel egy óra hosszat, kávézás és nyugodt polgári idill mellett. Roppant megnyugtató tud ez lenni. És groteszk vonzataként 180 fokot fordult a világról alkotott kép (ami persze már mélyen valahol ott volt). Mert mi mást tudsz csinálni, amikor egy a szocializmus minden nyűgjében felnőtt ember, aki a mai gazdaság ugyancsak csodaszép, szívárvány színekkel tarkított, szennyvízülepítőre hajazó tavacskáján evezget a legnehezebb kenyerek egyikét választva - azaz vállalkozó -, s mégis: röhejesen légiesen kezel bizonyos kérdéseket. Lehet erról nem példát venni?
Hirtelen már nem is tűnnek olyan komolynak a közelmúlt sérelmei, negatív élményei. Közönnyel figyeled az alattad lévő, csupán pár évvel fiatalabb korosztályokat, - tudva, hogy közted és köztük Grand Canyon mélységű első ránézésre nem látható generációs szakadék tátong - s csak megmosolygod őket: higgyétek csak.... Egy részét tiszteled, másik részét lesajnálod a nyugdíjas éveiket taposóknak is különféle okokból. A csilli-villi sztárság, divatvilág, pompa és felvágás helyi és Pest-országban [ igen ... jól olvassátok ;) ] élő képviselői pedig néha hangos, röfögős kacajra nyitják a szád ... és még sorolhatnám.
A lényeg viszont, hogy egy ilyen közeg - nevezzük társadalomnak - tagjaként szemlélve egészen felértékeltnek érzem magam. Már ha létezik olyan, h érték... mindenesetre bolyongó lélek.
Gondoljatok ebbe bele. Akár érezzétek is át. Vagy nevessetek rajtam.
