még mindig kell egy kisállat a nagyállat mellé... kutya nem lészen, az egy 1000-es. Anyámmal így is eleget hadakozom, és ő a kert ura... úrnője... de hadvezére, az fix. Szóval maradnak a kis aranyos, többnyire szőrgolyók. Itt aztán végtelen a lehetőségek tárháza... kivéve…

A tervem szombatra: felkelni korán - pedig nincs minekhajat mosni - pedig rühellemreggelizni - pedig nem szoktammegnézni valamit a tvben - ami nevetséges és/vagy szar és/vagy szánalmasmeghallgatni egy zenét - egy olyat amit utáloknyelvet tanulni - ami terheskülföldre emigrálásról…

Van valami irónikus abban, hogy az ember csak napról napra él... a hétvégét, fohászokkal tarkítva már vasárnap este elkezdi várni. Kicsiny, lábaitól megfosztott pókként igyekszik szövögetni álmait, hogy húdemajdegyszerígymegúgyésakkor, miközben az élet épp rátaposni…