A fenti képet (a headerben található képen) lévő idillhez csupán egy dologra lenne most szükségem: kurvasokpénzre!

Ugyanis akkor a hátam mögött hagyhatnám mindazt, ami miatt: hagyom magam (valószínűleg feleslegesen) felbosszantani; elkesederetten látom a jövőt; nem látok értelmes koncepciót; gyűlnek a ráncok az arcomon (és nem a sok mosolygástól); az alvás a nap egyik, ha nem a legjobb része; találtam már ősz hajszálat!

És nem arra kell itt gondolni, hogy az embernek azért kell a pénz, hogy mindent megvehessen, amire, vagy amihez kedve támad...

... sokkal inkább csak arra, hogy hanyagul beintve a világnak, megtehesse, hogy ezen bosszantó dolgok indikátorait  (ember-állat   -   környezet) mindörökre elszeparálja a személyes teréből (értsd: az ember önnmaga és a hozzá jó értelemben közelállók)...

egy nyugodt élet reményében.

Ámen.

update: kis és szorgalmas közgazdászként készítettem egy primitív ámde annál  szemléletesebb grafikont is (bonyolult képletek és változók helyett...)
          t < =   2 év