Tegnapi és a mai napom folyamán megpróbáltam tanulásba kényszeríteni fáradt testem mellett megfáradt agyamat is. Lévén, hogy két hónap múlva valahogy csodát KELL művelni. Kettő, azaz másfél nap után elmondhatom, hogy egyrészt tényleg csoda kategóriába fog esni, másrészt, hogy nem tudom, hogy élem túl agysorvadás nélkül. Mert a tanuláshoz kapcsolódó csenddel két dolog jön mindig, és ez így lesz míg világ a világ: álmosság, és emlékek. Amiből vagy alvás lesz, vagy kattogás...
de tanulás semmiképp...
Itt jelzem, hogy persze dolgozni azt kell mellette - akár milyen alibi is, de azért elfárad benne az ember -, így a nap kellemes részét jelentő programokat kell sajnos szélnek ereszteni...
magányosabb leszek, és elhízom.
Mi sem lehetne jobb példa a szükségszerű rossz címszó alatt?
