Újabb értelmetlen vitába bonyolódtam életadómmal. Csodás. Még megfogalmazni is nehéz. De csak tesztnek, amennyiben kíváncsiak vagytok egy hasonló szituációra:
- keressetek egy embert, aki elvakultan hisz valamiben, és ez a valami lehetőleg nem egy kézzelfoghatóbb (értsd: tudományosan bizonyítottabb tövények és egyéb tények által) témát érint. Legyen misztikum ezerrel.
És akkor a feladat ehhez: kérdezzetek rá az illető állításaival kapcsolatban dolgokra, összefüggésekre, miértekre, próbáljátok meg a tapasztalataitokkal, a körülöttünk lévő világi létező dolgokkal összekapcsolni.
Lehet, hogy az illetőnek fingja nincs arról, hogy épp hány forint egy euró, ki van kormányon, merre van nyugat, mi az az EU, stb... három dolog azonban biztos:
- tökéletesen tudja a nem létező misztikus maszlag tanításait, fénylények, angyalok, vagy nevezzük aminek akarjuk családfáit, eredetét, funkcióját.
- Szentül meg van győződve ezek létezéséről.
- Bármilyen logikus magyarázatot képtelen adni, de egyáltalán bármilyen szkeptikus ember számára akár szikrányit is elfogadhatót.
Minél több kérdést teszel fel, annál kevesebb választ kapsz, egyre több visszacsatolással. (Szemléltető példa: ha azt kérdezném h miért négy lába van a széknek, akkor nem az lenne a válasz, mert úgy stabilabb és nem dől el, hanem az, hogy mert aki megalkotta a széket az tudta hogy négynek kell lennie, és majd amúgyis megértem egyszer...) További hozadéka a kérdezz-feleleknek, hogy a kérdezett egyre jobban elbizonytalanodik, és mivel kognitív disszonanciába (ó de szép szó) kezd kerülni önmagával is, ezért úgy próbál nyomatékot és támaszt nyújtani saját mondandójának, hogy előbb csak hangosabban, majd ingerülten, végül ordibálva válaszol. A végére úgyis te vagy a hülye, ő meg a megvilágosodott!
Mindenki hisz valamiben. Amikor viszont két olyan ember beszélget, akik nagyon különbözőekben hisznek, akkor ott az egyiknek esélye sincs meggyőzni a másikat saját igazáról. Nincs kompromisszum... illetve talán egy: hátatfordítani és egy laza, "jólvan, leszarom!" kijelentésből elhagyni a verbális csatateret.
Tanulság:
A legnagyobb hatalommal tehát azok bírnak, akik tömegekkel hitetik el (nem rájuk kényszerítik.. elhitetik!) saját igazukat! Az ember szánalmas módon úgy van programozva, hogy amit nem ért, annak is értelmet akar keresni... sokszor egy értelmetlen kitaláció pedig pont elég arra, hogy alátámssza véleményét: mert hihet benne!
Sokáig a Föld is lapos volt, aki mást állított az pedig hülye, később halott...
Egy Korán félreértelmezés is csinálhat egyesekből merénylőt...
A Keresztes hadjárat is a JÓ célt szólgálta...
Éljenek a 21. század új és fennmaradt agymosói, a szekták (köztük a legnagyobb és a legrégebbi is)! Higgyetek amiben akartok. Engem nem zavar, viszont ki lehet belőle hagyni.
Részemről csak annyi: Merek nem hinni és nem elhinni mindent!