A minap eszembe jutott egy kérdéskör, ami visszatérő vendég kicsiny buksimban. Sokszor elhesegettem már, mert pontosan abba a kategóriába tartozik, ami hihetetlenül fel tud idegesíteni, viszont határozottan nem tehetek ellene semmit. Nevezzük nevén a gyereket: emisszió.

Nem a fogalom bosszant fel, hanem sokkal inkább ennek a fogalomnak az áruvá alakítása. Mert manapság az országok úgy mennek "piacra", mint a falusi emberek, csak kicsit nagyobban, meg kicsit más termékeket vásárolnak. A bevásárlólistájuk valahogy így nézhet ki: 

• 230 tonna földgáz,
• 322 tonna acél,
• 356 tonna CO2 emisszió
   

Ugye alapvetően az egész környezetvédelem régre nyúl vissza, kezdődött sok-sok tízévekkel ezelőtt, s tűzte zászlajára az azóta minden konferencián elhangzó bűvös szókapcsolatot: fenntartható fejlődés (itt egy pofás kis áttekintő). Az emisszióra vonatkozó rész mondhatjuk hogy talán a Kiotói egyezményben öltött határozott formát. Most nagylelkűen hunyjunk szemet afölött, hogy a legnagyobb szennyezők mindmáig nem írták alá, meg kiváltságot kaptak akik esetleg alá is írták. Volt egy irány, mutatott valamerre... hittem fiatalon.

Nos pont ezt az egyezményt, de sokkal inkább az eszmét csapják arcon vadul minden egyes alkalommal, amikor adják veszik a károsanyag kibocsátást! Ugye milyen hülyén hangzik ez, ha vizuálisan melléképzeljük? Oké, értem én, hogy van mögötte egy csodálatos gondolat, miszerint így a fejlődő országok pénzhez juthatnak és ténylegesen fejlődhetnek (szerintük). Annyi csak vele a gond, hogy ez nem segítségnyújtás, hanem önérdek, kiskapu, üzlet (szerintem).

Most hirtelen más példa nem jut eszembe, csak ilyen pitiáner, mint a jogosítványhoz kapcsolódó büntetőpontok.

Képzeljük el, hogy valaki, akit évente rendszeresen büntetnek meg gyorshajtásért, már lassan elveszíti a jogosítványát, mert hát a pontjai száma véges és rohamosan fogy. Tételezzük fel azt is, hogy még mindig jobban jár a bírságok befizetésével, mint ha elveszítené a jogosítványát. Most pedig a svédcsavar: tegyük fel hogy ezek a pontok adhatóak-vehetőek lennének! Attól kezddődően Gyorshajtó Jóska venné a Nyugdíjas Mari nénitől a pontokat. Feltételezése szerint Mari nénit ő segíti, mivel a nyugdíja mellé kap keresetkiegészítést (Mari néninek meg amúgy sincs kocsija, kárba menne az a sok jó pont).

Remélem látszik a hasonlóság. Tehát én, A-jelű nagy ipari ország, vehetek B-jelű fejletlen országtól (szerencsétleneknek közértjük sincs, nem hogy gyáraik) károsanyag kibocsátást, mert hát nekik is jár egy kis szennyezés (WTF?), de neki úgyse kell. Csodás! Mert ha már van egy keret, akkor az ne vesszen kárba, nem?!

         A                                                                   B

A: Sziasztok, hallottuk, hogy ti még idén szennyezhettek 45 tonna szén-dioxidot a légtérbe, igaz ez?

B: Hát igaz, mert nincs egy darab gyárunk se...

A: Hmm.. de szomorú. Figyeljetek, van egy zseniális ötletünk. Megvesszük azt a 45 tonnát, ti meg a pénzből építhettek bármit.

B: Húúú. Hallod anyjuk, ezek aztán Aranyemberek!

Volt már a történelem során hasonló: Búcsúcédulának hívták

Pénzért bűnbocsánat. Mekkora biznisz...