Kies tisztáson álltam, néhány fa és bokor társaságában. Sehol egy lélek, csupán a horizontig nyúló aranysárga fű, mely derékig ér, s lágyan ringatózik, ahogy a szél kecsesen játszik vele. Nem először járok itt. Lábaim csukott szemmel is ismerik már az utat, mely ide vezet.…
2009.03.09. 17:11| Szerző :
Ricsman - HóStrucc
| | Szólj hozzá!
Utolsó kommentek