Az a nagy büdös helyzet, hogy kemény fába vágtam a fejszém. Lightosan önjáró-önszopató automata üzemmódba kapcsoltam magam! Azon kívül, hogy ugye megy a meló itthon, megyeget a keresés pestországban, ha működik a lábam, megyeget a sport része is, csináltam magamnak egy elsőbb-rendű prioritást: tanulok!

Persze, jó pap is holtig blabla, de ez olyannyira más, hogy szabadon választva a cumit, kihúztam a kalapból egy pénzügy msc-t. Ok-okozati összefüggés magyarázat következik:

Mint ahogy már többször leírtam itt a blogon (most nem keresgélem elő és linkelem be), sajnálatosan úgy érzem, hogy a drága "szakma" belterjes és olyannyira nem segíti a fiatal utánpótlás elhelyezkedését, tapasztalási és tanulási lehetőséget biztosítva, hogy szimplán kizárja a rendszerből őket egy 2-3 év releváns tapasztalat címszóval a pozícióknál. Ennek oka vagy az lehet, hogy ennyire nincs munka és a francnak sem kell az ember (kizárt), vagy valami más okból van protekcionizmus, de azt nem értem! (bár ég a tenyerem, hogy kifejtsem, hogy a jelenlegi állomány mennyi szemetet zúdít a lakosságra, - ami számomra nem épp a profizmusra utal - most visszafogom magam.) /jó, persze értem én a logikát, hogy mindenki kész és holtáig elkötelezett munkaérőt akar. Viszont ez kb olyan illúzió, mint hogy bemegyek teszem azt a plázába hogy találjak egy nőt, aki hajlandó 24 órában értem lenni, mindent tud az ágyban, főz, mos, takarít, gyereket nevel, önálló, de vicces, ha kell komoly, ha kell gyerekes, sosincs semmi problémája, nem mondogatja 10 dekára hogy jajj mennyit hízott, érti a focit, ugyan annak a csapatnak drukkol,, nem sír be egy hímsovinista vicctől, szereti a sört, a büfögés nem emberiség elleni bűntet nála, stb...  Ugye milyen komolytalan ilyet várni?!/

A keresés oka tehát ez. Még a 25-26 éppen az a határ, ahol még belevághatok egy ilyen 2 éves kalandba. A reménysugár, amit meglovagolok, hogy a bankok száma, illetve a pénzügyi szakirányú végzettséget igénylő pozíciók száma X, ahol X tart végtelenbe, míg a marketingesek száma Y+Z, ahol Z a friss munkaerőt igénylő pozíciók száma, ami tart 0-hoz. Mi ez, ha nem egy kézzel fogható, optimizmusra okot adó kilátás?! Az okozata viszont az, hogy bizony újra le kell ülni, lehetőleg pofával a nyitott tankönyv felé és újraolvasni, megérteni dolgokat. Matek, statek, mikro, makro, pénzügy, vállfin. Nevén nevezve a 6 gyereket. Ezeket kell cirka 5000 oldal terjedelemben átlapozgatni május 7.-ig úgy, hogy meg is maradjon belőle valami. Akkor van ugyanis a felvételi! Egy nap, mindnenből egy kicsi, csak úgy mutatóba. Mivel a vizsgadrukk már egy ideje nem kerülget sulival kapcsolatban, mindenképp egy régi-új bizsergésre számítok. Majd ha ezt sikerrel abszolváltam, (vagy addig), egy elpestiesedés is kéne, hétköznapi 8-10 órás állandóval...

Amúgy is szívesen választottam volna anno a pénzügyet is, de majd most!
Mindneki kívánjon sok gógyit és mégtöbb kitartást! :D