Pislákoló lámpa fénye világított csak a szobában. Íróasztala fölött görnyedve próbálta átlátni a káoszt a papírkupacok közt. Megannyi jogi kifejezés, makrogazdasági fogalom, ok-okozati összefüggések, tengely elnevezés, keresleti- és kínálati görbék és elmozdulásaik. Brutális mennyiségű anyag, amit most kellene megértenie. Sietve, kifogástalanul, hisz az idő szorít. Sosem volt az a félszeg fajta. Próbálta ő erőből, kerülővel, toldozva-foldozva, átcsoportosítva – de mindig a saját belátása szerint. Talán ez is volt a baj. Azonban ő tekintélyes ember, hatalma van és alattvalói. Milliók figyelik minden szavát, így nem engedheti meg magának, hogy gyengének látsszon – gondolta, s ezzel újra neki is veselkedett. Bár mindenki azt mondja, a számok rosszak, tudja, hogy lennie kell még itt valaminek, ami majd megint helyére billenti az egyenletet, s eljön a Kánaán.  Akkor majd nem fognak hőbörögni, sőt mindenki pajzsra emelné, megveregetné a vállát, fotózkodna, szobrot állítana! De jó is lesz. Addig azonban nem kell törődni velük. Hőbörögnek. Mit értenek ezek bármihez is!? A vezetés kemény dolog. Mégis, vannak akik még mindig nem látják át az összképet, akadályozzák, sőt, némi hatalmuk, beleszólásuk is van. Azt is hangoztatják, hogy ők számoltak, jobban tudják: árfolyam, kockázat, és mit tudja még milyen izé szakszavakat hadoválnak! Hát hogyne! Akkor miért nem ők ülnek a helyemben?! Na ugye! Ezt majd megoldom szépen én. Nekem van pulpitusom, mikrofonom, zászlók mögöttem, ha kell ezer darab. Tessék: A tévét is érdekli és nem csak a hazait! Na ki a királyabb?!

Érezte, hogy szíve hevesebben ver az elméleti vita hatására, s ez kizökkentette a képzelt világából. Órájára pillantott, s bosszankodva konstatálta, hogy lassan hajnali kettő. Pedig sürgősen eredmény kell. Délutánra várják a bejelentést, a megoldást. Csak ezek a pökhendi megmondó emberek ne lennének! Csak akadályoznak. Na várjunk csak! Mi lenne, ha szépen úgy alakulna, hogy többé nem lennének megmondó emberek? Szépen átalakítom a rendszert, aztán majd megmondom mit kell gondolni, meg mikor. Ha nem tetszik, akkor meg rakok oda olyat aki úgy tesz, ahogy mondom. Ezen el is csámcsognak pár napot, lesz időm tovább számolni.

Felállt, betolta a székét. Tessék, nem kell ezt a sok jogi meg közgazdasági maszlagot érteni. Ide innovátorok kellenek. Valami Kénysz-féle láthatatlan kéz derengett neki az egyik jegyzetből. Hát az én kezem nem az, lassan megértik!  

Távozás előtt még lerakott egy post-it cetlit a titkárnő asztalára, amin ennyi állt:

„Gizike!

Mondja vissza a makró külön tanárt. Majd kiszámolom egyedül.„