Melyből a piros tegnap estére erősen narancsos árnyalatott vett. Két héttel ezelőtt már látható volt hogy így lesz. Nem okozott összeurópai heje-huját sem a hír, hogy megvan a kétharmad. Biztos volt, mint a leendő görög államcsőd, mondhatni.

Mielőtt azonban a gúgül golfáramlata befújná kicsiny blogomra az összes ellenzéki webkettes trollt, gyorsan leszögezném, ez itt nem egy fizetett politikai hírdetés, lehet hazamenni.

Gyökeres változás, ez volt mondogatva. Most tényleg szükség lesz rá. Eddig ugyanis elég volt, hogy 8 évig a Parlament fűtött székein ülve lefújolva mindent, kivárják amikor eljön az ő idejük, a másik meg addig annyira elcseszi, hogy a hatalom megszerzéséhez kampány se kell jószerivel. Nos eljött a Kánaán. Át kell ülni azokra a székekre, amiket eddig jól megdobáltak verbális záptojással és rothadt paradicsommal. A kérdés pedig nem az, hogy mik a valós számok, amikbe mától belepillanthat az új kormány, hanem, hogy mennyire szokták meg a támadó, tétlen szerepkört, s mennyire gyorsan képesek átváltani az aktívan cselekvőbe.

A világ egy része pedig az országra tekint. Várják a programot, amit eddig annyira titkoltak, mint ha nem is lenne.

Jómagam nem várok programot a Fidesztől. Hozzáértő közgazdászoktól és gazdasági területek szakembereitől várnék egy konzisztens, hosszútávra tervezett programot, melyet belenyomnak a kormány kezébe és végig vigyázóan állnak mellette, mint programozó a szőke nő mellett:

"Most nyisd meg a HUNFUTURE mappát, és duplaklikk a change_setup.exe-re."