Kiindulnék abból, hogy legtöbbször ugye az embrek mindenért elégedetlenkednek. Ha meleg van, miért nincs hűvösebb. Ha viszont túlságosan lehűl a levegő, akkor jól jönne egy kis napsütés. Majd mikor már napok óta süt a nap, akkor elkéne már az eső. Amikor viszont már napok óta esik, akkor megint nem jó. Sok a munkám, az a baj. Kirúgtak, nincs munkám, ez is baj. Végtelen ciklus. És a távolban mintha felcsengene a Belgától az Az a baj c. klasszikus. Mert mindig bele tudunk kötni bármibe, hogy az mégsem úgy van, mégse tökéletes. Sajnos néha még én is hajlamos vagyok így viselkedni.
A minap találtam ezt a képes galériát. Már a cikk neve is beszédes: "Képeslapok a Pokolból"
Álljon itt ez tanulságként, nekünk szerencséseknek. Ugyanis rohadtul nem az alja ez a világnak, amiben mi élünk, fingunk nincs a szendvedés igazi, húsba maró jelentéséről. Nem a 300 forintos vonaljegy a durva. Nem is az, hogy szerződést módosít a bankunk a megkérdezésünk nélkül. Kimarad a Máv? Késik? Átvág a taxis? Elmarad a kedvenc műsorom? Túlóráznom kell? Nincs térerő? Mi az hogy ebben a hotelben nincs wifi Hot Spot?! Ez kérem mind kutyafasza a képen szereplők mindennapjaihoz képest!
A képek végignézése után kicsit gondolkodjunk el azon, hogy mennyivel jobb nekünk. És ha mást nem is, próbáljunk meg kicsit toleránsabbak lenni. Nem egyből nyomni a dudát, mert valaki lefékez előttünk, vagy át akar menni épp tök jogosan az előttünk felfestett zebrán és ezzel fél percel később érünk oda valahova. Lassuljunk vissza emberré, a rohanó zombik világából!
