Van egy gén, amiben a férfiak és a nők többsége biztos, hogy különbözik:
A vásárlási gén!
(legalábbis bizonyos cikkek esetében, pl ruhanemű)
Míg egy férfinak általában nem okoz perverz örömöt a ruhaboltokban eltöltött 3-4 óra egy vásárlás alkalmával, addig a nőknél ez nem áll. Mindent fel kell próbálni, baráttal/barátnővel megnézetni, újra felpróbálni, másikat vissza, most akkor ezt, vagy azt... legyen mind. Jajj, de most jut eszembe, hogy ehhez nincs táskám, fehérneműm, fülbevalóm, cipőm, nadrágom, blúzom, körömlakkom, stb. Ismerős? :) Míg a férfi csak áll és azt mondja párjának: jó, ez is, ez is jól áll, hmm, ez annyira nem, ez igen, ez is.. mehetünk?
Sokszor ez bosszantóvá válik úgy a második, harmadik óra végén a férfiember számára... Ami viszont igazságtalan a nőkkel szemben: hogy nem gondolunk a dolgok miértjére! Véleményem szerint a marketingre vezethető vissza minden. Nem, nem a mai szórólapos/tv-s/rádiós/plakátos/internetes dolgokra gondolok. Sokkal inkább arra, hogy ez a gén valójában génpár! Mert a vásárlási gén szorosan kapcsolódik ahhoz a génhez, ami miatt a nőknek csinosaknak kell lenni. Mindig: metrón, munkában, utcán, sportolás közben, másnaposan, buliban, kultúr eseményeken, fesztiválon, de még alvás közben is!
Menjünk még tovább. Miért van ez? Igen, pontosan miattunk, férfiak miatt. Nekünk kell tetszeni, csúnyán szólva nekünk kell "eladni" magukat. Tipikusan A.I.D.A. folyamat!! Csak észre kell venni. A cél az utolsó karakter elérése (action) a mi részünkről. Akkor mi is pontosan a ruha vásárlás ebben a marketing folyamatban? Bizony-bizony: a csomagolásra irányuló K+F tevékenység!! (S mint azt tudjuk a kutatás-fejlesztés igen hosszú folyamat.) Mert a legtöbb dolgot a csomagolás dönti el, valljuk be őszintén. Csak olyan dolgoknál nem vesszük figyelembe, ahol csupán a beltartalom megszerzése számít: pl sör, gumi... :D
Tehát ne sajnáljuk a nőktől a vásárlással töltött időt, s azt se, ha néha nekünk is részt kell venni. Mindez a mi érdekünk is. Viszont, ha tudjuk, mi használjuk az időnket másra, a K+Fet pedig bízzuk a profikra!
