Úgy alakult, hogy szemüveges kellett, hogy legyek. Furcsa. Nem tudom igazából még hova helyezni. Egyrészt érzem, hogy picit javít a látásomon, másrészt viszont nem tudom ennek örülni kell, vagy nem. Hiszen ha csak kicsit javít, akkor egyáltalán kell-e mindenképpen, ha viszont javít, akkor legalább megvédi-e ebben az épp csak romlott állapotában? Hozzászokni mindenképp nehezemre esik, ugyanis még jobban zavar, hogy van valami a szemem előtt, mint hogy örvendjek: jé, kicsit élesebben látok. Konkrétan nehéz benne koncentrálni. Mint amikor valami röpköd a szemed előtt, ami eltereli a figyelmed...
Viszont a legnehezebb része biztosan az lesz, hogy mások (és én is) megszokják a tényt, miszernint mától akkor ez ott van a fejemen és dob egy +20 IQ-t a nézésemhez, mellette pedig hihetetlenül nevetésre készteti azokat, akik jó sok éve ismernek.
Öcsém tegnap este például 5 perces röhögőgörcsöt kapott, pedig csak le akart fotózni telefonnal. Nem. Képet NEM kap senki!
