Korral nemesednek, korral kedvesednek, korral viccesednek. Ma is belefutottam egy spontán anekdotázásba (pedig csak meg kérdeztem, hogy ki ez?), s közben csendesen figyelmesen hallgattam. Hiába, az anyák spekulálnak! :)

A: ... Szóval van ez a lány, tudod, aki most jött el az utcán amikor zártam a kaput és elejtette a táskáját, mert tudod ez ott lakik x-ék mellett az y utcában. Aztán ez ilyen kelekótya lány, meg félig orosz vagy mi, meg második házasságos, meg idősebb az apa jóval, mint az anya, szóval érted? Meg aztán annak is második házasság aztán már nincs türelme, de nem is csoda, meg ez ilyen kislány, de már nagylányoskodik, meg tipeg magassarkúban, meg néha köszön, de néha meg nem mert csak így megy előre, meg lekési a buszt, meg az anyja biciklivel megy, ilyen aranyos, az xy mesélte hogy....

R: ... és miért köszön csak néha, ismer egyáltalán?

A: Nem ismer, csak úgy néha köszön, meg néha nem, de rájöttem, valószínűleg kifigyelte, hogy ebben a házban laknak fiúk, aztán azért köszön hátha...

R: :D:D:D::D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

Van képzelőereje :P