Megtörtént a kámbekk!

innen

 

Hát, hogyis mondjam: tipikusan az a kettős érzés. Jó is tényleg, mert azért ennyi idő alatt rá is un az ember, meg el is fárad benne, ugyanakkor meg már várja a következőt, mert tudja, hogy nem mostanában lesz.

Minden sítábor ad is, meg el is vesz (csak nem mind1 milyen arányban). Így történt most is, de szerencsére a mérleg jó oldalán van jó sok... a másikon meg jó kevés. Konkrétan, hogy kurvafáradtvagyok. :) Ehhez kapcsolódóan akkor a nap mondata: 

"Aki aktívan pihenni megy, ne csodálkozzon, ha elfárad!"
igen az "Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák!" mintájára

Sok dologra fény derült, amit persze legbelül azért tudtunk [mi alatt értem a velem utazó pár bajtársam], de megerősítést nyert:

• nem bírjuk már úgy se a piálást, se a korán kelést, mint régen;
• ugyanakkor jó fejek maradtunk, vagy folyamatosan javulunk és azzá válunk;
• a közös szervezésű (iskola, utazási iroda) sítábor olyan, mint Fehéroroszország politikailag: kifelé demokrácia, belülről viszont diktatúra - néhány ember uralkodik, a többi pedig tűr, kussol, elfogad, szopja a faszt... néha lázad;
• a sör nem alkohol (mennyisége pedig álca - a gyomor tömöríti. ez biztos);
• még nem vagyunk olyan kurva öregek, mint amilyennek belülről érezzük;
• átlagosak sem lehetünk, vagy a véletlen hozta úgy, hogy a debilek/ostobák/szerencsétlenek aránya nagyobb volt a buszon;
• ahhoz, hogy a pályán kurva nagyot zakózzon az ember, nem kell alkoholos befolyásoltság, elég egy felhő okozta fényhiány;
• azt mondják csinálhatnék egy reggeli rádióműsort Ádámmal. Elgondolkodtató;
• megyünk máskor is - max nem busszal.

Képeket majd később töltögetek...

update : katt a képre képekért!