A mai nap belebotlottam egy majd' elfeledett szóba. Mosolyogtam is nagyot a rég látott ismerős láttán. Majd meg is róttam magam, hisz csak is az olvasgatási aktivitásom csökkenésével magyarázható, hogy rég jött szembe! Hogy egy nyelv igen is nem a kihalás és az elfeledés felé halad, azt leginkább az új szavak keletkezésén lehet tesztelni. A modernkori nyelvújítás leginkább a szlengre terjed ki nálunk, de attól még van. S a lényeg amúgy is az, hogy ezek az új, vagy rég elfeledett szavak mennyei mannaként és ambróziaként hassanak elszürkülő, betokosodott nyelvkészletünkre ott legbelül.

A nap szava lehetne a "dehidratált bimolekuláris metaszintézis" is, de mennyivel jobban mutat már az a szó hogy:

FASZKORBÁCS!

szeretlek magyar nyelv. :)

a jót megnézed. csettintesz. tovább meséled. nem több.

Rikardosz hazatért a görög kiküldetésből... ha minden igaz, nyilván kedvtől, időtől és melegtől függően lesz is róla rövid szösszenet.

Amíg viszont visszaszokom a hazai közegbe, addig csak annyit írnék ide hogy:

     Debrecen   -   Juventus     

BL-meccset kérek névnapomra / szülinapomra / gyereknapra / karácsonyra / húsvétra / mindenszentekre / bolondok napjára / mikulásra / apák és anyák napjára / szilveszterre és midnen egyéb létező keresztény / pogány / afrikai / inka / maja / zsidó / muszlim, stb.. vallási ünnepre a létező összes kultúra összes istenétől!

És egye ****, még ha kell Fletótól és Vikitől is! Most az egyszer.

Balatonon mutatott öcsém egy kiváló oldalt. Onnan is lesznek majd képek... mert miért ne, ha vicces. Az oldal címe sokatmondóan: My First Fail.

Szerényke földi pályafutásom során sok mindennek neveztek már, mire ekkorára nőttem.
Volt:

• aranyoska
• tündérke
• kisördög
• kiskirályfi
• angyalka
• bogyó
• zsivány
• ifjonc
• csibész
• öcsi
• kiscsákó
• ifjú titán
• sarj
• legény
• dalia (sosem hagytam jóvá)
• fiam, stb...

De soha, tényleg soha nem gondoltam, hogy valaha azt a szót használják rám, hogy:

SZAPORULAT

Valószínűleg:

• szénkockává napozom magam,
• sört iszom,
• pancsizok a tengerben,
• alszok, pihenek, semmit se csinálok,
• hancúrozom
• könyvet olvasok
• görög kincseket keresek
• turistáskodom
• agytevékenységet csak hellyel-közzel végzek

Valószínűleg utálsz. :)

hogy rászokom a photoshopra. Ami persze csodálatos dolog, mert aki ért ehhez (vagy bármilyen egyéb grafikai progihoz), az pillanatok alatt olyan képeket tud összehozni, hogy egyesek azért már hajlandóak fizetni. Viszont a függőség, mint tudjuk, nem egészséges dolog... én pedig mostanában azon kaptam magam, hogy különféle speciális ecseteket töltögetek le, amikkel majd nagyon szuper dolgokat lehet csinálni. Ezen kívül "hogyan csináljunk xy effektet photoshopban" angol oldalakat olvasok. Mellesleg vettem egy könyvet is. Bár akit vonz a design (nem, azért sem írom le magyarul), az bizony vagy kénytelen megtnaulni nagyon jól rajzolni, vagy marad neki ez.

Azért már jó lenne, ha ilyeneket tudnék:

Az időigény, az a baja ezeknek a dolgoknak :/

Régen bezzeg királyság volt, hogy a sok ficsúrt és jánykát el tudtátok érni, több millió ember lett a függőtök s napi 10-100 alkalommal léptek fel az emberek. Az új reklámok itt sokkal gyorsabb vírusként terjedtek, mint bármelyik médiumon. Nyilvánvalóan sok vásárlást eredményezve. Költsége meg kvázi nulla volt (a reklám leforgatásán felül). Szintén így a zenekarok új klippjei is tömegesen kerültek fel. Azelőtt elképzelhetetlen huszonmilliós nézettségeket produkáltak klippek szinte heteken, hónapokon belül. Mindenki boldog volt. Tényleg.

Aztán egyszer csak nem lett frankó, hogy a sok gyerkőc pakolja fel a felvett klippeket (hiába rossz a minőség vagy a hang), jöttek a kiadók mondván, hogy már pedig a klippek, meg a hozzájuk kapcsolódó jogok. Így szépen elkezdtétek a nyomás hatására törölgetni a klippeket, levenni a hangot, behelyettesíteni teljesen másra... csupa mocsok dolgot.Az pedig már egyenesen pofátlanság, amikor egy saját készétísű videó alól vesztek ki zenét. Szépen lassan el is éritek, hogy ez a része szépen kivesszen az oldalnak, ami miatt az egyik legközkedveltebb volt (legalábbis általam). Kattintok, meghallgatom, jó lesz, talán elmegyek majd a koncertjükre ha jönnek...

Persze sokkal inkább jár a virgács a zenekiadóknak, mert ettől még a letöltések mennek buzikáim szóval reszelhetitek a jogokat! Az szintén nem értem, amikor azt mondja nekem a youtube, hogy ebből az országból nem vagyok jogosult megnézni a klippet!!

Az i-Tunes-on keresztül kerstek eleget kiadós fiúk... de ha fáj, hogy népszerűsödik egy klipp és egy együttes a YT-on keresztül, akkor szarjatok sünt.

Ha az ember szülője, speciel a (túl)gondoskodó anya egyszer kitanulja az internethasználatot, akkor bizony jajj az addig békésen cyber-életet élő gyerkőcnek. Jön a kontroll, a cenzúra, a kérdések...

Ru épp haza érkezik ebédelni, épp hogy leül az aztalhoz, A támadásba lendül.

A: Kisfiam, láttam az új képed iwiwen.
Ru: Igen?
A: Igen, és fel vagyok háborodva! Megnyitottam, de nézni sem tudtam sokáig, gyorsan ki is kapcsoltam.
Ru: De miért?
A: Tudod mi volt a kép alá írva?
Ru: Durva?
A: Nem. Druva.
Ru: Hát, gondolom elírtam...
A: Azonnal javítsd ki!
Ru: ...

Ennél már csak az a rosszabb, amikor esetleges csoportképeket rak fel az ember, és akkor mesélheti el mindenkiről, hogy ki-kicsoda...

Már az anyák sem a régiek. Szükségük van a töménytelen mennyiségű információra nap, mint nap. Ezért mennek a bulvár lapok is. :)

Az a baj a mai fiatalokkal (értsd: 16-20 évesek zömmel), hogy hatalmas pofájuk van, többnyire a semmire. A tisztelet szót csak szótárban látták és max öregektől hallották, de ezen kívül semmi. A legnagyobb baj azonban, hogy az ilyen hőzöngőket nem csapják jól meg az első keménykedős alkalmukkor, így aztán elhiszik, hogy A) ez menő B) ez kemény C) a lányoknak imponál. Az utolsó pont mondjuk többnyire az egész férfitársadalom szegénységi bizonyítványa. Ha van egy csaj, akit bármelyikük ismer, úgy egyből 10x nagyobb a keménykedés.

Tegnap két ilyen csodálatos faszkalap, szépreményű ifjú titán próbálta kiharcolni a kocsijukban ülő nő kegyeit azzal, hogy megálltak nekünk keménykedni. (pedig ha tudnák, hogy az a nőnek álcázott kétszikű növény egy bacardi-coláért már triciklire is okés, akkor nem ilyenekre pazarolnák az anyutól kapott kimenőjüket!)

Szóval a szituáció az volt hogy a kocsiban ülő nem túl szomjas, de annál kurvább nő mellé fel akartak venni egy másikat, aki tényleg csak haza akart jutni, s megelőzően velünk töltötte az este egy részét. Mi elköszöntünk, s még mindig nem tudom miért, de a srác már pattant is ki a kocsiból, hogy megmondja, hogy már pedig ennek nem lesz jó vége és ő ezért szállt ki, szóval tessék nekünk vigyázni. Húúú. Mondanom se kell, hogy annyira összecsináltuk magunkat, hogy én szólni sem tudtam, Máté haverom is csak egy reszkető hangon eleresztett, esedező mondatra volt képes: "Na húzzál vissza szépen a kocsiba faszkalap!" Hiába, mi ilyen kis ijedősek vagyunk. Erre a srác vissza is ült, hogy aztán kiszálljon újra (ő úgy látszik ilyen, ezt szereti), meg a haverja is. Így egyből megduplázódott az egy négyzetméterre jutó szerencsétlen, keménykedő kiskancsók száma! Jujj... ennek már a fele sem répa - gondoltuk. Persze a leányzó jött, hogy megállítsa a démoni erővel közeledő apokalipszist, de a másik ficsúrnak sem volt több mondanivalója, mint hogy: "Srácok, miért kell a balhé? Tök részegek vagyunk." A haverja ettől a mondattól az Isten se tudja milyen szikrát kapott és már haverkodni akart, meg persze még dádázott mutatóujjal, hogy ezt mi effektíve épp csak megúsztuk.

Pedig már feszegette a pofonosládát...

A tegnapi őrjöngésem után, egy kis jókedv kell, hogy következzen:

Mellesleg próbáltátok már mit dob ki a gúgli, ha beírjátok a neveteket (a Horváth, Kovács, Németh és hasonló gyakori vezetéknévvel rendelkezőknek nem vicces annyira) ?

Sheriff barátom megadta az utolsó virtuális lökést, amikor kimondta, ami lassan 1 éve érlelődik bennem. Úton-útfélen meg is osztom emberekkel, amikor a téma odakanyarodik, de kifejezetten nem szeretem sem felhozni, sem erőltetni, mert a politika mellett ez a másik gyengepontja az idegrendszeremnek.

Vigyázat! Erős logikai ellentmondások és épeszű emberek számára érthetetlen folyamatstruktúrák, illetve ok-okozati összefüggések következnek!

Nevezzük nevén először is a gyereket: frissdiplomás álláskeresés. Fogalom. Nem is akármilyen: a létező összes álláskereső/-kínáló/-toborzó/-kölcsönző oldal ontja a sok okosságot róla. Így öltözz, úgy tartsd a kezed, kézfogás, szemkontaktus, ne legyél muja, de túl határozott se, ne izzadj, ne stresszel, legyél laza, de határozott, őszinte, de azért hazudj... sorolhatnám. Nem vitatom, vannak fontos dolgok bennük, amiket jó tudni. A leírtak 80-90%-át meg teheted a tombolára, mert kb olyan egyértelmű és alapvető dolgok, amit mindenki ismer, aki nem az erdőben nőtt fel farkasok és vaddisznók mellett. Senkinek nem kell leírni, hogy nem eszünk fokhagymás pirítóst az interjú reggelén, csíkos a kockással nem menő, nem bzzzmegolunk, ha valamit elrontunk, nem próbáljuk megfektetni a HR-s kisasszonyt, stb...

A fent említett dolgok azonban csak a felszín. Mindenki annyit és úgy használ fel a tanácsokból, amennyi neki jól esik. Mint ahogy minden egyes alkalommal azt is leírják mögéjük, hogy vagy bejön, vagy nem, (gyakorlatilag semmiben nem tér el a napi horoszkóptól a Blikkben), meg HR-ese válogatja. A fő problémát nem ez jelenti, hanem a kínálat / kereslet tengelyek mentén húzódó Mariana-árok. Valahol olvastam, hogy évente kb 50 000 frissdiplomás kerül ki a munkaerő piacra. Nyilván nincs ekkora munkaerő kereslet szemben. Igazából - és most jön a csavar - semmilyen kereslet nincs szemben! A vállalatok egyáltalán nem akarnak velük vesződni (tisztelet a ritka kivételnek) és senkit sem érdekel, hogy egy frissdiplomás nyilván nem rendelkezik 2-3 éves szakmai tapasztalattal amikor kikerül az "utcára". Vagy azt mondják, hogy ne legyen gyakorlatod, majd mindenre megtanítunk (ritka - pedig valahol ez lenne a normális), vagy azt, hogy nem érdekel honnan, de legyen 2-3 éves szakterületen szerzett releváns munkatapasztalatod. Köhhmm... Que?

Tehát akkor tanuljak egyetemen (jóesetben) 5 évet, írjak szakdolgozatot, mellette 2 idegennyelvet minimum középfokon, legyen külföldi tapasztalatom, plusz mellette dolgozzak szakterületen 2-3 évet... amikor még közöm sincs hozzá. Értem. Nem. Mégsem! Hiszen ha még egyetemre járok, senki nem fog alkalmazni (mert nincs tapasztalatom). Kivéve azokat a cégeket persze, akiknek külön előny, hogy a diák egy évig dolgozik náluk aztán ha nem kell, lesz másik diák. Nem beszélve arról, hogy ezek közül majdmindegyik elvárja a teljes munkaidőt!
 

True story,
írta: az élet

Helyszín: Corvinus egyetem 
Szereplők: végzős egyetemisták, standos lány
Év: 2008

Végzős egyetemisták (V): Szia érdeklődnénk, milyen állásaitok vannak.
Standos lány (S): Sziasztok, hányadévesek vagytok?
V: Idén végzünk, ezért vagyunk itt...
S: Hát akkor sajnos semmilyen, mert mi csak hallgatói jogviszonnyal keresünk diákokat, mert így jobban megismerhetjük őket (kamu), könnyebben alkalmazkodnak, bla bla, cégpolitika, bla bla, előnyök, bla bla...
V: Aham,... azért köszi. Szia.
S: Sok sikert!
V: ...

És akkor most az ultimate question: Hogy van az, hogy senki nem keres frissdiplomást, de teli vannak a portálok 2-3 éves gyakorlatot igénylő állásokkal? Számomra ez azt a képet festi fel, mintha 2-3 évig senki nem alkalmazott volna frissdiplomást, senki nem vállalta, hogy megmutatja neki, hogy adott könyv 123 - 347 oldalain kívvül hogyan működnek igazából a dolgok. Csak a 0 és a 2-3 év tapasztalattal rendelkezőlk léteznek, köztük meg senki. Egymástól lehet csábítgatni a még létező szakembereket mézes mázos pozíciókkal, versenyképes juttatásokkal meg bónuszokkal.

Aztán eltelik még 1-2 év és nem lesz már 2-3 éves gyakorlattal rendelkező se...

Konklúzió: Ma magyarországon utánpótlást nevelni ezek szerint csak a fociban menő.

(+ ha nem tetszik el lehet menni kérem! Én meg egy makacs töcs vagyok és azért is küzdök még!)

Egyesek azt mondják, hogy eleve elrendeltetés, mások meg azt, hogy saját sorsod kovácsa. Az igazság, mint legtöbb esetben, valahol a kettő között keresendő. Az fix, hogy vannak dolgok, amit már nem fogok, vagy ami már nem leszek. Lássunk néhányat:

Nem leszek

• űrhajós, autóversenyző, vadászgép pilóta
• amerikai elnök (de magyar se!)
• dj, strici, életművész
• unalmas,átlagos, egyszerű (bár ezzel az utolsóval semmi probléma)
• rabszolga a saját hazámban (máséban sem)
• lusta, hogy ha valami érdekel, annak utána járjak/olvassak, küzdjek érte
• toleránsabb az ostoba, buta, idegesítő, paraszt emberekkel szemben ... sőt
• jófej apa, ha lányom születik (szörnyű pubertása lesz, az udvarlóinak még szörnyűbb!)
• rádiós műsorvezető... igazából ez egész testhezálló lenne :)

Nem fogok

• sírni semmiért, ami eddig megvolt, de lehetett volna (nyilván) másképp is
• újra egyetemre járni
• megtanulni pillangóúszni
• atlétika versenyeket, birkózást és egyéb unalmas sportokat nézni (tvben se, élőben se)
• tüntetésre járni, se parlamenti közvetítést nézni
• drága autót venni (mert ha lesz annyim, akkor inkább hajót)
• megtanulni oroszul, kínaiul (sajnos, pedig de durva lenne!)
  
   
• feladni egy álmot, miszerint a marketing szakmában dolgozom majd!
  a telefonos mindenkitfelhívok ember, alkusz, tukmálós üzletkötő, és egyéb hasonszűrűek nálam NEM taroznak még csak a marketing mint fogalom közelébe se! Plusz a marketing nem = rádió, újság, internet, tv reklám!

miért is ne alapon akkor most két nap Balaton. Akivel összefutok, azoknak jó lesz. Addig ide meg marad az auto-post.

Jujj de hány helyen elmondták már (kb az összes oktatási jellegű intézményben) rövid pályafutásom során: tanulni, tanulni, tanulni.

Eljön az idő amikor hiszed - gyermekien naívan -, hogy lassan összeállt minden, eljutottál egy értelmileg fejlettnek és felnőttnek mondott szintre. Érted a dolgok lényegét, többségét. Holmi kérdésekkel nem lehet csak úgy megfogni. Keményfedelű papírok sora is mögötted áll. Hiszed. Komolyan, határozottan. Na általában ilyenkor jön a felettébb fejlett humorú barátunk, akit a nagy könyvben csak Életnek hívnak, hogy aztán pajkosan kacarászva, megpaskolja az arcod, és miközben ellenigazolja hiedelmeid odaszól: Na de Ricsifiú, van még mit tanulni!

Tegnap rövid időn belül kettő ilyet is kaptam druszámtól az Élettől, amik után olyan úgyhagyod-úgymarad jellegű pozíciókban sikerült tartalmas zombi-perceket eltöltenem, azon gondolkozva, hogy akkor most mi?

A: Minek visz fel valaki a konyhából az emeletre egy zöldséget?

R: Ööö.. nem tudom, miért?

A: Mert most vittem fel az előbb egyet.

R: ...

(Öcsém számítógép előtt anime-t néz. A szereplő a lerombolt városban egy vékony, omladozó templomtorony tetején áll.)

R: Már nem azért, de hogy mászott fel oda?

Öccs: Tök könnyen. Meg nagyon nagyokat tudnak ugrani.

R: De akkor is. Omladozó templomtorony, sehol egy lépcső, vagy kötél...

Öccs: ... Ricsi, ezek a levegőben is megállnak, ha akarnak.

R: NA DE AZT HOGY?!

Öccs: Ugyan már, erőltesd meg kicsit a fantáziádat!

R: ....

A racionális gondolkodás bizonyos ponton túl hátrányos. Újra hülyének érzem magam.

Vegyél észre két különbséget a képen!

Csak a félreértések tisztázása végett: nem ingyen osztották! ;)

Az ember igen furcsa állat. Számos esetben bebizonyosodott már. Legrosszabb tulajdonságai között az állandó elégedetlenség áll. Hány, de hány esetet lehetne felsorolni, amivel nap mint nap találkozunk:

• ha meleg van miért nincs hidegebb,
• ha hideg van, akkor csak lenne már nyár,
• lekésed a villamost/metrót/zöldhullámot akkor &@#{Đ[{Ä][đ-zás megy, pedig alig késel
• megelőznek? na nehogy már!
• kérdeznek? miért nem tudja? miért tart fel?
• miért nem kapok azonnal válasz sms-t?!....

Volt egy irodalomtanárom. Rátapintott anno a lényegre, nyomot hagyott. Ő már akkor hangot adott a véleményének, miszerint nem érti ezt az emberi magatartást. Az emberek többsége olyan mint a kisgyerek, akinek semmi nem jó, csak ami épp a másiknál van, na pont az kell. Csak addig amíg nincs meg. Utána nem. Nem elég az, hogy van tető a fej fölött, van áram, villany, család, szép az idő, jó a környezet...

És valóban. Nehéz. Sokszor én sem tudom türtőztetni ezeket a 21. századi, genetikailag torzult érzéseket. Korunk gyorsuló tempója ránk erőszakolja, belénk kódolja a türelmetlenséget, az azonnal most elvárásokat. Bosszankodok, fújtatok, durci, nem jó, nem elég, nem kell. Ilyenkor merül fel a jogos kérdés: mit lehet tenni ellene?

Legkézenfekvőbb az adott igény/szükséglet kielégítése lenne. Csakhogy ez csapda! Az ember rászokik, megszokja, s ha esetleg van olyan szerencsés, hogy egy ideig sikerül is mindent azonnal megkapnia, a gyors lassan normálissá válik, a mérce még feljebb kerül. A világon mindennel így van ez, de ebbe részletesebben felesleges is belemenni. Kiút nincs. Bespeedezett egér vagy a mókuskerékben.

Részemről a belső feszültség levezetésére szavazok. Utána pedig viszonlag hideg fejjel mérlegelek. Hogy kinek mi vezeti le a feszültséget, az változó. Egy kötetlen beszélgetés, egy kis sport, szex, játék, olvasás, alkoholfogyasztás, netán ezek szekvenciája...

Ma kimerítettem a fenti esetet. Az orvoslás is megvolt. Holnap kicsit fájni fog a fejem, de jobb lett. Nyugodt és letisztult vagyok a nap végére. Megyek is olvasni.