Mailben jött. Köszönet érte!

Van egy gén, amiben a férfiak és a nők többsége biztos, hogy különbözik:

A vásárlási gén!

(legalábbis bizonyos cikkek esetében, pl ruhanemű)

Míg egy férfinak általában nem okoz perverz örömöt a ruhaboltokban eltöltött 3-4 óra egy vásárlás alkalmával, addig a nőknél ez nem áll. Mindent fel kell próbálni, baráttal/barátnővel megnézetni, újra felpróbálni, másikat vissza, most akkor ezt, vagy azt... legyen mind. Jajj, de most jut eszembe, hogy ehhez nincs táskám, fehérneműm, fülbevalóm, cipőm, nadrágom, blúzom, körömlakkom, stb. Ismerős? :) Míg a férfi csak áll és azt mondja párjának: jó, ez is, ez is jól áll, hmm, ez annyira nem, ez igen, ez is.. mehetünk?

Sokszor ez bosszantóvá válik úgy a második, harmadik óra végén a férfiember számára... Ami viszont igazságtalan a nőkkel szemben: hogy nem gondolunk a dolgok miértjére! Véleményem szerint a marketingre vezethető vissza minden. Nem, nem a mai szórólapos/tv-s/rádiós/plakátos/internetes dolgokra gondolok. Sokkal inkább arra, hogy ez a gén valójában génpár! Mert a vásárlási gén szorosan kapcsolódik ahhoz a génhez, ami miatt a nőknek csinosaknak kell lenni. Mindig: metrón, munkában, utcán, sportolás közben, másnaposan, buliban, kultúr eseményeken, fesztiválon, de még alvás közben is!

Menjünk még tovább. Miért van ez? Igen, pontosan miattunk, férfiak miatt. Nekünk kell tetszeni, csúnyán szólva nekünk kell "eladni" magukat. Tipikusan A.I.D.A. folyamat!! Csak észre kell venni. A cél az utolsó karakter elérése (action) a mi részünkről. Akkor mi is pontosan a ruha vásárlás ebben a marketing folyamatban? Bizony-bizony:  a csomagolásra irányuló K+F tevékenység!! (S mint azt tudjuk a kutatás-fejlesztés igen hosszú folyamat.) Mert a legtöbb dolgot a csomagolás dönti el, valljuk be őszintén. Csak olyan dolgoknál nem vesszük figyelembe, ahol csupán a beltartalom megszerzése számít: pl sör, gumi... :D

Tehát ne sajnáljuk a nőktől a vásárlással töltött időt, s azt se, ha néha nekünk is részt kell venni. Mindez a mi érdekünk is. Viszont, ha tudjuk, mi használjuk az időnket másra, a K+Fet pedig bízzuk a profikra!

Egyszer egy ismerősöm felhívta a figyelmem egy beszélgetés során arra, hogy mennyire utálja, ha valaki helytelenül ír. Ecsetelte is jó sokáig, hogy így, meg úgy, helyenként be is szólt nekem, hogy azt biza nem úgy kell írni. Persze ez nem tévesztendő össze azzal, amikor valaki direkt ír helytelenül. Az egészen más. Többnyire kényelmi szempontokat szolgál például a tetszik két c-vel írása, vagy ugyan ez igaz a szarakszik szó x-el írására. Tudniillik így karaktert és időt spórolunk. Hasonló megfontolásból írnak egyes emberek ékezet nélkül (nem, nem azért mert angol billentyűzet van otthon). Lássuk be ugyanis, hogy az ékezetek kurva szarul vannak kiosztva a klaviatúrán és nemhasználatukkal megspóroljuk azok keresési idejét. Bizony! Nem is beszélve arról a tényről, hogy én, mint balkezes ember a fülemmel is több dolgot tudok csinálni, mint a jobb kezem gyűrűs- és kisujjával. Pedig azzal kéne bőszen csapkodni az ékezeteket... :)

Aztán elgondolkodtam egy másik irányban.
Mennyire szúrhatja ez egyes emberek szemét? Mert biztos mindenkinél van valami olyan dolog, aminek a megpillantásától kirázza a hideg. Van akiknek ez a helyesírás. Gondolkodtam hogy nekem micsoda, de most hirtelen nem jut eszembe, pedig biztos van. Magamat ismerve nem is egy! Majd updatelem...

Bár ha belegondolok, nekem is van ilyen helyesírási szeszélyem: a muszáj.

Komolyan. Ha valaki ezt a szót ELIPSZILONNAL (lsd.: muszály) írja, hát mentem AGYFASZT (katt ide a részletekért) szoktam kapni! Általában ekkor megreked a beszélgetés (az írásos) és nem tágítok, átváltozom egy általános iskolai 120 kilós , szőrös, nyelvtantanárnővé és kényszeresen ki kell javítanom az illetőt. Ugye Máté? :D

Lehet ezt nem megérteni, de szemléltetek:

Mijen lenne valyon, ha az emberek lyó nagy többsége fojamatosan felcserélé a lyé-t és az elipszilonos lyé-t. Ilyesztő lenne és ijen esetben fojton ki is zökkenne mindenki, akinek van egy halyszálnyi fogalma is a hejesírásról... ostoba hüjék! :)

 

Na ezért MUSZÁJ legalább erre figyelni!

relaxra is intem magam, mert kicsit begőzöltem :P
Viszont akkor megragadom az alkalmat, és felteszem a heti kvízkérdést:

"Te, milyen dolgokra vagy allergiás ilyen téren?"

Igen, még tartozom két beszámolóval. Ahhoz viszont hangulat kell. Az viszont nincs. Ez ilyen egyszerű. Amúgyis minden energiámmal az elkövetkező két hétvégére összpontosítok, mivel számomra kedves személy, számomra még nagyon távoli eseményeken fog részt venni, ráadásul, mint főszereplő... na és persze majd erre iszunk!

Addigis meghirdetek egy egyszermélyes mozgalmat, mely az elkövetkezendő pár hónapomban első számú prioritással kell hogy szerepeljen amúgy megkopott, viszonylag beállt életemben.

A mozgalom neve pedig:

"Csakazért is elhelyezkedem gazdasági világválságban!"

(ide pedig minimum egy csatakiáltás dukál. e.)

a mozgalom nem zárt..

Mivel elég sok esemény van mindenki mindennapjaiban - nem csak az enyéimben -, ami alkalmanként kiveregeti a biztosítékot, így ezennel ünnepélyesen létrehozom nektek (és magamnak) ezt a rovatot. Legyen ez a nyugalom kicsiny szigete, amikor ha teli a hócipő mindennel. S erősen a képre koncentrálva, vegyétek fel a harci állást, kössetek fel egy John Rambo fejpántot, tűzzetek ki egy texas ranger jelvényt és mondjátok ki a rovat nevét hangosan:

Who Cares?!?!

és akkor az első kép:

Mindenki ismeri. Akinek ízlése van, az utálja is! Íme pár....

Igen, kicsit mostanában nem vagyok túl aktív. Oka is van... más dolgom van :D

Félreértés ne essék... a magyar szinkron jó!

Rengeteg sorozatot láttam már fiatalabb koromtól kezdve, és mindig, de tényleg mindig, úgy éreztem, hogy a karakterhez tökéletesen illik a magyar szinkronhangja. Ilyenkor az is kialakul, hogy az ember megszokja, hogy többek között Bud Spencer magyar hangja mindig Bujtor István, Bruce "félisten" Willis hangja Dörner György, Pierce "másikfélisten" Brosnan hangja Kautzky Armand, Sean Connery hangja Kristóf Tibor kell, hogy legyen!

A dolog akkor lesz idegesítő, ha más magyar hangot rendelnek a megszokott szinészhez, NA AKKOR az ember a falra mászik. Cáfoljátok meg! Ilyen esetekben az agyunk sokkot kap, nem érti, nem tud azonosulni, a megszkott hangot keresi... és ez élvezhetetlenné teszi az egész filmet/részt. 

És akkor azt hiszed, hogy ez itt a mélypont. De nem! Ugyanis az ember nő, cseperedik és mint az internet világának élő egyede: elkezd türelmetlen lenni, és bizony nem vár 1-2-3 éveket a szinkronos kedvencekre. Letölt. Mivel az agy nem változik, megszokja az angol szinészi hangokat: Wow, karakteresek azok is, sőt! Szörnyűbb pedig nem is történhet akkor, amikor belefut egy-egy szinkronos részbe valami magyar csatornán!! Kész katasztrófa...  Amennyiben a szinész nem ismert (többnyire ez áll), és úgymond nincs az agyban hozzá rendelve egy magyar hang, akkor bizony nem lehet megbarátkozni a gondolattal, hogy: bazdmeg ez de kurvára nem passzol a szinézhez, a szerepéhez, nincs a szinkronban átélés, stb...

Mit generál ez? Azt, hogy nem fogsz magyarul sorozatot nézni azt! Szerény véleményem szerint a szinkron stúdióknak erre legalább annyira kellene figyelniük, mint a fordításra. Már, ha fontos a néző. Persze egy sorozat-junkie nem fog magyarul sorozatot nézni - mert folyamatosan 1-2-3 év előnyben lesz a magyar kereskedelmi adókkal szemben... Igaz, a megcélzott átlagnéző meg nem tud mihez hasonlítani. Pedig micsoda különbség!

Aki nem érti mi ez a halandzsa, az nézzen meg egy Rejtély [aka Fringe] részt (RTL Klub, péntek, 22:05. Már csak azért is, mert egyrészt jó a sorozat, másrészt egy régi ismerős lesz benne sokaknak: Joshua Jackson [aka Pacey - Dawson és a haverok] - a megszokott Seszták Szabolcs hanggal! Majd ugyan azt a részt, angolul töltse le! ÉG ÉS FÖLD! ... Pacey élvezhető egyedül.

Persze, hogy ne érje szó a ház elejét, adok egy pozitív kivételt is: a South Park mind két nyelven élvezhető... nem kicsit ;)

Ökör iszik magában

Ökör, iszik, magában

Amióta nekem megvolt (kacc-kacc)... nos azóta évről évre hidegen hagy az esemény. Persze addig szétstresszelte magát az ember, valami egetrengetően nagy dolog volt. Mindenhol azt nyomatják, mindenki izgul, hogy lesz-e csalás, kiszivárog-e valami, számolgatják, hogy most ennek, meg annak a kerek évfordulója van, szóval most erre jobban lehet számítani. Aztán persze sokszor koppanás a vége. A lényeg a lényeg: hogy nekem  - meg nyilván mindenkinek, akinek már megvolt - az egész hajcihő kurvaunalmas. De tényleg.

Van viszont egy dolog azonban amiért igenis illik tisztelni az ember életének első(?) igazán nehéz próbatételét ( hacsak nem a kiszemelt osztálytársnő letapizása/lesmárolása/megcsinálása tekinthető annak, áltiskolás/középsuli elejés osztálybuli alkalmával): életében az ember itt van műveltsége csúcsán. Innen már csak butul, s mindebbe serényen besegít, ha közben elvégez egy egyetemet! Mert az butít igazán... :)

Szóval kedves érettségizők, tanácsom nektek egy képüzenet formájában:

Szóval miután hosszas buszozás után lilára ültük a seggünket Gyula gróffal, befutottunk végre valahára Amszterdamba. A hihetetlen vegyes ember-maszlag [Sheriff holland lakótársának állítása szerint New York után itt van a legtöbb népcsoport és nemzetiség képviselője] és a tömérdek mennyiségű bicikli látványa okozta első sokk után pontosan azt tettük, amit egy jól programozott magyar holdjáró tenne: megkerestük a célobjektumot, hogy megszabaduljunk a felesleges cucctól, és végre sörözhessünk. Megint! :)

Nem is okozott problémát, hipp-hopp otteremtünk az öreg Sheriff irodájában, ahova minden kártyás védelmirendszeren keresztül be is jutottunk. Nos, akkora csomagokkal érkeztünk, hogy kisebb pánikot és aggodalmat véltem felfedezni a kollégák arcán. Szerintem két dologtól ijedhettek meg: vagy robbantani jövünk, mint terroristák, vagy ide akarunk költözni. :)

Kicsit turistáskodtunk ezután, persze a nagy ijedségre végre egy parkban felbontottuk az első sörünket.

Azt is mondta főni, hogy amíg ő dolgozik, addig tudjuk le a kultúrális dolgokat, ha akarjuk, mert utána komolyabb dolgokba fogunk belekezdeni. Pl a Van Gogh múzeum, amit érdemes látni. Nos, azóta biztosan kijelenthetem, hogy ez amolyan bosszú lehetett, hogy szopjunk csak mi is! :P Tényleg csak azt tudom tanácsolni, hogy aki a későbbiekben tervezi, hogy kilátogat, az a 15 eurót költse alkoholra, fűre, vagy rakja be a kurvázásra félretett alapba, mert mindenhol jobb helyen van az összeg. Van Gogh pedig bekaphatja! :D Kb itt dőlt el végérvényesen, amit már eddig is sejtettem: nem vagyok egy művészlélek, legalábbis nem szarom össze magam pár színes ecsetvonástól! :)

Amit viszont ki kell emelnem, az bizony a Heineken Experience!

Persze elfogult a férfiember ilyenkor, hiszen többségünk majd' hogy szimbiózisban él e isteni nedüvel. Az ember úgy veszik el ebben a komplexumban, mint az 5 éves Disneylandben: teli pofával vigyorogva! Hihetetlen ötletes megoldások, látvány, egy kis történelem, egy kis múzeum, sok sok vidámság. Végig vezetik az egyszeri városi parasztot a sörgyártás folyamatán, kóstolhatod a félkész sört, rágcsálhatod a malátát ha tetszik, őrölhetsz is kicsit, de ami a legdurvább: még sör is lehetsz! Igen, jól hallottátok! :D

És itt még nem ért véget! átvezettek minket álmaim nappaliján, majd csapoltak nekünk egy kis sört, ahova megkérték, hogy dolgozzak kicsit be. Felvettük a srácokkal az első hollandiai demo kareokee anyagunkat is, de az valami oknál fogva elveszett a világhálón... reméljük örökre ;)  Végül a legszebb része jött, műanyag, kis szar, értéktelen bogyókat sörre cseréltünk! Álom!

na katt rá
(alul majd 6-7 mpre a képváltást)

Azért túl sokat nem akarok írni. Egyrészt mert nagyon nem szeretnek az emberek hosszú szöveget olvasni. Ez statisztika. Én se. Másik, hogy az egészet úgyis akkor lehet a legjobban élvezni, ha a két szemeddel meg a többi érzékszerveddel észleled, realtime.

Szóval először megpróbálom így tőmondatosan összefoglalni, aztán majd kifejtem amit ki kell. Lesznek majd képek, és ha nagyon kedves vagyok, videók is bizony. Előre szólok, hogy az azokon elhangzó szövegekben többször is nyelvi hibák, logikai összeférhetetlenség, konzisztenciai hiányosságok és képzavarok uralkodnak, de ezt tudjátok be az ottani állapotunknak, aminek két generátora volt... értitek :P

Tehát Amszterdam:

Busz. Sörök. Piszok sok egyhelyben ülés. Filmnézés hátfájásig. Érkezés, séta, illegál sörözés. Múzeum, pénzkidobás. Kurvasok döner. Sör, vodka, sör, rum, sör, pálinka, sör. Coffee shop, Boldizsár (a későbbiekben Boldi), mindenhol fűszag, space cake, visual. Reform konyha gazdagítás új recepttel. Hollanidai Magyar Kiskézműves Céh. Heineken mámor. Piroslámpás. Rendőrök, majdnembírság. Tengerpart, illegál sör, David Attenborough, Új Magyarország alapítás. Disco, kis csalódás, sok alkohol. Haza... 

A kifejtősre kicsit még várni kell. Ahogy jelenleg tervezem még 3 külön-külön poszt lesz a 3 legfontosabb amszerdami nevezetességről, de addig lássuk az út előtt írt 3 dolog-ra igért válasz:

3 dolog ott:

• Hatalmas meglepetések a belépéstől kezdődően. Gyermeki élvezettel barangoltunk végig ezen az "élményparkon". Az előzetesen becsült tartozkodási időtartamot lazán megdupláztuk, de mindez úgy telt el, hogy közben egyszer se jutott senkinek az eszébe, hogy kint megy az idő. Csoda volt, és kielégítették az elvárásainkat, ezért úgy távoztunk, hogy ehhez nem kellettek biztonságiak. :)
   
• A coffe shopba a belépéskor kicsit megleptek... Szerintem a békéscsabai pénztáros nénik adhattak le valami drótot fényképpel ellátva, hogy nehogy a magyar kiskorúak beszivárogjanak. Igen, elkérték a személyim. Rasta nem volt, csak kopasz fehér. Kilövés sem volt az Űrbe... csak jóval később egy szívlapáttal baszott nyakon az élmény, lesből, aljasan. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlen vannak a szabályok. (igen, azért hogy megszegjék őket:P).
   
• Vittünk pénzt, de szó szerint nem kúrtuk el :D
  Futni sem kellett előlük, bár némelyik elől kellett-hez csak a magyar falusi kocsmák 60+ os törzsvendég köre nyúlt volna. Persze lehet nekik voltak ott...
   

 3 dolog itthon:

• tényleg jó ideig nem ülök buszra. Ha lehetne, akkor a házon belül is hetekig kocsival közlekednék most, meg liftel, meg mozgólépcsővel, meg futószalaggal. Mondanom sem kell, hogy annyira odaraktuk magunkat ott, hogy visszafele már nem kellett inni a buszon, azaz nem volt hozzá erőnk. Mindössze az imákat mormoltuk, hogy ne szaladjunk bele egy olyan 2,5 órás autóbuszkiégés okozta állásba mint odafelé.
   
• az első dologom az lesz, hogy amint lehet az utcán fogok piálni, plusz valamelyik fát, vagy bokrot is megkínálom, olyan kutyásan. Csodás lesz. Lehet, hogy Hollandia a "legvidámabbnak ;)" és legszabadabbnak titulált ország, de a fent említett dolgok szabadban végzése az igazi szabadság!
   
• A magyar valóság tényleg más. Dolgozni is rossz egy hét pihi után. Amszterdamban tényleg más az élet, tényleg olyan, amilyenre számítottam: kibaszott nyugati pöcslógatásos hedonizmus. Viszont csak annyiban kéne ehhez itthon változtatni, hogy itt is akkora legyen a minimálbér, mint ott. (nem írom le, csak megsúgom, hogy kb 7x-es) Ennek fényében nálam Magyarország azért egyből faszább hely lenne. Ja meg még az emberek mentalitásán a többi ember felé, mert mint tudjuk itthon sok a köcsög:

cserkész becsszó, hogy szerdáig bizony megírom azt amit meg kell. Mostanra elhárult a technikai káosz.. már csak az idő kell. Addig egy szép kép, onnan.

Megjöttünk. De mint az állat! Lesz is jelentés, ha utolérem magam. Jelenleg a képek feldolgozása történik... Ricsi harcol a Windows-Casio driverháborúban kettősügynökként, a békét keresve. Ezeddig sajnos sikertelenül.

Mivel türelem tornaterem, ezért addig ide nekem a nyugtató:

tudom furcsán hangzik, de jó hétfőt! :D

Vagy inkáb szün-hét!

Mivel holnap egy hét szabira megyek jó távolra, ezért bizony nem marad más nektek, mint bepótolni az esetleges lemaradást és elolvasni ami kimaradt. Dolgozzatok helyettem is, hogy prosperáljon kicsiny hazánk! (tudom, ez még viccnek is rossz volt)

Én mindenesetre magamhoz ragadok holnap reggel egy bazi nehéz táskát. Lássuk a táska fizikai paramétereit: 150x60x60cm, 1/3 rész folyékony, 2/3 rész szilárd halmazállapotú téglatest. Viszek magammal még pénzt (ojrót), meg forintot is... ami ugye manapság nem pénz.

Na de ízelítőnek, hogy csorogjon a nyál mindenki szájában 3 dolog után 3 kép Amsterdamról:

Heineken Experience

Red Light District

Coffee Shop

Az úgy volt, hogy mentünk bevásárolni a tacskóba és a gyerekosztályon meglátták, hogy itt bizony egy potenciális, pirospozsgás arcú, vidáman vihorászó, nem túl nagyra nőtt egyén sétál el roppant kellemes megjelenéssel. Először csak tereltek... körbejárták a témákat: időjárás, szabadidő, sport,... aztán egyszer csak elő a farbával: kéne egy próbasorozatot csinálni a hupikék kollekciójukkal. Lécci, léécciiii. Egye rája, belementem, elvégre Húsvét volt, hagy örüljenek a gyerekek:

(nem volt időm mosolyogni ;) )

Igen, mert ha valamit felkap a netes népség, akkor az bizony fel lesz kapva és punktum! Így volt ez az "elkúrtuk" előtt és mitől változna utána? Semmitől! Épp ezért, most itt van nekünk a SÜN-özés! :D

Aki nem vágja a dolgot, előbb katt a linkre, és csak utána SÜNözzön! :P

Egyik kedvenc blogom rovatának mintájára, felvázolok 3-3 dolgot, amire számítok így előre a nagy "bolygó hollandi" - akció időtartamára, illetve utána.

Aztán majd szépen számot vetek, ha hazatértem és cáfolok, vagy megerősítek.
Szóval:

3 dolog ott:

• A Heineken gyárból fegyveres erőkkel tudnak majd csak eltávolítani a biztonságiak. A rendőrség közreműködésével, zárás után 3-4 órával, 3x-os térfogatúra duzzadt sörhassal. Két távoli ismerősöm pedig, akik velem lesznek, minimum kétszer kell majd meggátoljanak abban, hogy fürdőt vegyek egy nagy sörös medencében.
   
• Coffee-shopos rasztáknak ellőtt 8 darab "yaman!" és pár space-cake után tuti lesz egy visszaszámlálásos kilövés az Űrbe, majd kisvártatva egy "Houston: Baj van!" Ezután csak is egyféleképp fog helyreállni Európa rendje: Ricsi hazai ízekre vágyva, bevág 4 sajtit a jó öreg mekiben!
   
• a red light districtbe befele még lesz pénzünk... remélhetőleg még kifele is. Az tuti, hogy a lotyók úgy zúdulnak majd a kis kelet-európai pirospozsgás arcunkra, a "portékáikat" kínálva, mint a zokniárus cigánykölkök a szerb piacon! A kezdeti megilletődöttségünket 1600 "no thanks" kiséretében (nem zene) futással győzzük majd le.

3 dolog itthon:

• jó ideig nem ülök buszra, főleg nem ilyen távra és amúgy is 2x olyan fáradt leszek, mint a pihenés előtt. Amúgy sem fognak szívesen látni minket, mert már odafele kiisszuk az ingyenes kv készletet, plusz a söröket is. Az sem kizárt, hogy kitiltanak minket Hollandiából s egyúttal az ottani hatóságok leadják a drótot egy beszélgetésünket kihallgatva a prágai külügyeseknek.
   
• kétszer könnyebb lesz a táskánk, mint odafele, mert piát vissza nem hozunk. Az szintén prognosztizálható, hogy csak a buszon józanodunk majd ki, a sok utas őszinte örömére. Megfogadjuk, hogy többet nem iszunk... de kevesebbet se.
   
• a magyar valóság Amszterdam tükrében jóval rútabb lesz, mintsem azt a kis pillangó-lelkem el tudná majd viselni... és visszavágyik. Plusz miután az ember belenyal a büdösnagy nyugati pöcslógatásos hedonizmusba, valószínűleg dolgozni sem lesz kedve.
   

A szerencsések képeslapot kapnak, ha máshogy nem, akkor ide feltöltve, kép formájában.
Még szerencsésebbek személyemmel megspékelt hupákolással egybekötött stand-up élménybeszámolót!

Addig is az antwerpeni 70 karátos gyémántok, az aranyba öntött tulipánhagymák és az embernagyságú kézzel faragott klumpák vigyázzák álmaitok barátaim!

"Hazafias locsoló nem fogad el pénzt...

csak Forintot!"

Április hó vége bizony egy nagyon jó dolgot tartogat számomra előre láthalólag. Egyrészt életem eddigi legtávolabbi utazása van kilátásban és remélhetőleg jó pár pipa is kerül majd az elméleti To_Do_List-emre :P
No nyilván nem annyi, hogy azt mondhassam: kész vagyok, mehetünk a levesbe... :D

Maradjunk annyiban, hogy az út neve:

"próba-emigráció"
 

That's cool, mate!

ami a mából még hátra van: 

• 1 szülinap,
• még 1 szülinap,
• egy névnap utólag,
• még egy névnap előre,
• egy nyelvvizsga,
• és egy diploma megünneplése...

Reméljük...

...túléljük.

Ha nyitok egy kutyakozmetikát, tuti lesz benne ilyen. Hisz a genetikai kisérletek félresikerült kis korcsai - akik tévesen szintén a kutya gyűjtőnév alatt futnak - is megérdemlik a boldogságot!

Bár a világot nem fogja megváltani, lehet, hogy a kutyatársadalmat majd erőteljesen megossza! :D
 

 A képért köszönet a designpumpának.

Újabb értelmetlen vitába bonyolódtam életadómmal. Csodás. Még megfogalmazni is nehéz. De csak tesztnek, amennyiben kíváncsiak vagytok egy hasonló szituációra:

- keressetek egy embert, aki elvakultan hisz valamiben, és ez a valami lehetőleg nem egy kézzelfoghatóbb (értsd: tudományosan bizonyítottabb tövények és egyéb tények által) témát érint. Legyen misztikum ezerrel.

És akkor a feladat ehhez: kérdezzetek rá az illető állításaival kapcsolatban dolgokra, összefüggésekre, miértekre, próbáljátok meg a tapasztalataitokkal, a körülöttünk lévő világi létező dolgokkal összekapcsolni.

Lehet, hogy az illetőnek fingja nincs arról, hogy épp hány forint egy euró, ki van kormányon, merre van nyugat, mi az az EU, stb... három dolog azonban biztos:

1. tökéletesen tudja a nem létező misztikus maszlag tanításait, fénylények, angyalok, vagy nevezzük aminek akarjuk családfáit, eredetét, funkcióját.
2. Szentül meg van győződve ezek létezéséről.
3. Bármilyen logikus magyarázatot képtelen adni, de egyáltalán bármilyen szkeptikus ember számára akár szikrányit is elfogadhatót.

Minél több kérdést teszel fel, annál kevesebb választ kapsz, egyre több visszacsatolással. (Szemléltető példa: ha azt kérdezném h miért négy lába van a széknek, akkor nem az lenne a válasz, mert úgy stabilabb és nem dől el, hanem az, hogy mert aki megalkotta a széket az tudta hogy négynek kell lennie, és majd amúgyis megértem egyszer...) További hozadéka a kérdezz-feleleknek, hogy a kérdezett egyre jobban elbizonytalanodik, és mivel kognitív disszonanciába (ó de szép szó) kezd kerülni önmagával is, ezért úgy próbál nyomatékot és támaszt nyújtani saját mondandójának, hogy előbb csak hangosabban, majd ingerülten, végül ordibálva válaszol. A végére úgyis te vagy a hülye, ő meg a megvilágosodott!

Mindenki hisz valamiben. Amikor viszont két olyan ember beszélget, akik nagyon különbözőekben hisznek, akkor ott az egyiknek esélye sincs meggyőzni a másikat saját igazáról. Nincs kompromisszum... illetve talán egy: hátatfordítani és egy laza, "jólvan, leszarom!" kijelentésből elhagyni a verbális csatateret.

Tanulság:

A legnagyobb hatalommal tehát azok bírnak, akik tömegekkel hitetik el (nem rájuk kényszerítik.. elhitetik!) saját igazukat! Az ember szánalmas módon úgy van programozva, hogy amit nem ért, annak is értelmet akar keresni... sokszor egy értelmetlen kitaláció pedig pont elég arra, hogy alátámssza véleményét: mert hihet benne!

Sokáig a Föld is lapos volt, aki mást állított az pedig hülye, később halott...
Egy Korán félreértelmezés is csinálhat egyesekből merénylőt...
A Keresztes hadjárat is a JÓ célt szólgálta...
Éljenek a 21. század új és fennmaradt agymosói, a szekták (köztük a legnagyobb és a legrégebbi is)! Higgyetek amiben akartok. Engem nem zavar, viszont ki lehet belőle hagyni.
 

Részemről csak annyi: Merek nem hinni és nem elhinni mindent!

Megfelelt felsőfokon, komplex (C) típusban.